Végre! Végre ! A naponta
küldözgetett tucatnyi diasor között ma érkezett egy, ami nagy örömöt jelentett nekem
! A londoni National Gallery képeinek egy részét mutatja be, és köztük az én két csodálatos
kedvencem közül is az egyiket, a madonnásat.
Igaz, a napraforgós kép nem
volt bent most ebben a diasorban, de a neten nem kunszt manapság ilyesmit
kikeresni, ezért tudom mindkettőt megmutatni.
Édesapámmal jártam ott, s az
ő mondása mindörökre megőrződött bennem – mert ebben is, mint olyan sok minden
(mondom így utólag)- nagyon nagy igazság
volt.
Majdnem egy egész napot
töltöttünk a National Gallery-ben ( s a többi helyeken ugyanígy, másnap a British Múzeum, harmadik nap a Tower ill. a Westminster Abbey, negyedik
napunkon pedig a városnéző buszos sétán kívül a Madam Toussead múzeum volt a program, míg az ötödik nap a gondtalan
csavargásé volt a Hyde parkban, a Penny Lane-en, a Tower bridge-n, a Buckingham-palota környékén.)
Amikor bementünk az impozáns
épületbe, Apu azt mondta, hogy próbáljak „kiszúrni” egy-két képet, s azok előtt
akár álljak fél órát is, menjek vissza hozzájuk, s próbáljam jól megjegyezni az
apró részleteket. Az itt bemutatott képmennyiség ugyanis nem fog megőrződni
bennem, max. annyit mondhatok majd, hogy igen, voltam a NG-ben, ahol rengeteg
csodálatos kép van. Ha ügyes vagyok, még fel is tudok majd sorolni híres
festőket, de nekem, belül a szívemben/agyamban
nem igazán fog emlékként megmaradni a képek sokasága.
Így is tettem, és egyetlen
másodpercig nem bántam meg. Két képet választottam – azt ne kérdezzétek meg,
hogy miért, nem hinném, hogy a festők neve volt a meghatározó. Talán inkább a
színek fogtak meg. A madonna palástjának fantasztikus selymes kékje, illetve a
napraforgók bolyhos sárgasága. Szavakkal el se tudom mondani azt a kéket és
természetesen a mellékelt kép sem adja vissza. Mint ahogy egyes napraforgók is (a
15 db-ból) - nekem úgy tűnt - mintha
élők lennének, szinte felszólítottak arra, érintsem meg őket ( amit
természetesen nem tettem meg). Érdekes, hogy még arra is emlékszem, milyen
tájolású teremben, az ablaktól milyen irányban volt elhelyezve a két
kép…Megnéztem őket alaposan!
Így hát lehetőségem van
megmutatni nektek a két kedvencemet, azzal az ajánlással, ha arra járnátok,
gondolkodjatok el az én történetemen, hátha 25 évig (vagy tovább) ti is képesek
lesztek megőrizni egy alkotás látványa fölött érzett örömötöket:
Napraforgós: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Vincent_Willem_van_Gogh_127.jpg&filetimestamp=20100528015604
Nekem az arcok tetszenek nagyon! Nézd, a gyerek szemét!:)
VálaszTörlésIgaza volt édesapádnak!
Mi voltunk nemrég a Prado-ban. Nem sok maradt meg bennem, csak hogy mindenki Fülöp volt, hasonló "szerkóban" és nagyon hasonlítottak!:)))Látod, kár belém a művészet!...
(vasárnap)
VálaszTörlésUtókornak : nem tudom, ki-hogy' volt vele,- engem alaposan megviselt a hirtelen jött meleg ? - (bár továbbra sem értek egyet az olyan "riogatással", hogy akár 20 C°változás is be lett jósolva!) - Na, igen... pl. -10C°-ből +20C°- az valóban úgy is mondható.) Na, mindegy!- volt, ami volt. Szerintem kb. +13 C°lehetett Pécsett. (szombaton) Valahogy mások is "idegesek" lehettek ?- "sikerült" a kis boltban is "apróságokon" összekülönbözni. Amit tkp. kissé sajnálok az az, hogy mintha mindenki a másikat hibáztatná ?- és szent meggyőződése, hogy ő viszont tökéletes. Na, OK ! valahogy majd csak lesz !
(Matekból sem voltam/leszek sosem jó ! :-) - talán még elégséges sem.
VálaszTörlésSzóval , a -10-ből +10 , az mondható úgy is, hogy 20 "egységnyi" változás"
Persze, pl. a festményekhez sem értek, bár azt mindig szívesen elolvasom (ha mód van rá) - mit kell(ene) "beleérteni" egy-egy festménybe ! Valahogy a festőkkel is úgy vagyok,mint az írókkal/költőkkel! - épp'a napokban nyilatkozott egy írónk, hogy mi mindent "csinált" fiatalkorában. (stb.)- ezért is szeretem, ha egy-egy könyvhöz van pl. utószó és ilyesmik. Most sajnálom kissé, hogy nem készültem erre a témára ! És sem neveket, sem címeket (könyv) emlékezetből meg nem tudok.
( pl. egy Walser nevű író könyvével kínlódtam - értsd : nem befolyásolt az, hogy pl. mások hogyan vélekedtek róla.) Majd "kínlódtam" Földes Jolán : A halászó macska utcája (?) c. - anno - igen sikeres regényével (1936) Kb. úgy voltan vele, mint a régebben emlegetett Orczy Emma: Vörös Pimpernel-ével. Erősíti a véleményemet, hogy az idő múlásával (?) - sok olyan dolog van , ami az "értékét" veszti ! (?)
Ez csak azoknak, akik ráérőbbek (?) - kis pontosítás :
VálaszTörlésRobert Walser (1878-1956)- és a könyve : A tanner testvérek (1908)
Itt a magyar író :
Nem szabad fogságba esnem
Ez meg csak egy kis ráadás : :-)
Az utolsó aukcióhős
(Mivel festmények is vannak említve,- vagy az,hogy olyan zenekar, melyben zenélni tudók nincsenek !) - ill. a gyűjtésről!
Irígyellek,,hogy eredetiben is láthattad ezeket a képeket.Nekem az
VálaszTörlésadatott meg,hogy Párizsban az akkor még létező Impresszionisták Múzeumában a lépcsőn felfele menvén/kellemes "testhezálló "kis múzeum vol/-,mindjárt jónéhány Van Gogh képet láthattunk.Nekem ő a nagy kedvenc!
Balázsoláshoz nagyon szép verset találtál.Református lévén az ilyen
"hamus" dolgok engem nem értek.
Úgy tudom a múzeumot az Orzcy múzeum
anyagához tették át.