Hátha mást is érdekel…

A már emlegetett Aronson „A társas lény” c. könyvében az egyik fejezet címe:  „Az önéletrajzi emlékezés”. Ebben  a könyvben egyébként rengeteg nagyszerű szöveg van, de itt megálltam, vagy háromszor is elolvastam az alábbi részt, bemásolom, hátha mást is érdekel, s elgondolkodásra méltónak tartja:

„…….fontos felismerni, hogy egyáltalán nem emlékszünk olyan pontosan a múltunkra, mint amennyire hinni szeretnénk. Egyszerűen lehetetlen mindenre emlékezni, ami életünkben valaha megtörtént. Az idők folyamán komoly revíziók és lényeges torzulások mennek végbe….az önéletrajzi emlékezetnek ezen módosulásai  nem véletlenszerűek. …Emlékeink úgy torzulnak el, hogy mégis illeszkednek ahhoz az általános képhez, melyet magunkról  alkotunk. Így például ha az a képünk saját gyermekkorunkról, hogy boldogtalanok voltunk, szüleink pedig hűvösek és távolságtartók voltak hozzánk, sokkal nehezebb lesz mindazokat a gyerekkori eseményeket felidézni, melyek nem illeszkednek bele ebbe az általános képbe, mint azokat,  amelyek ennek a képnek megfelelnek. Így tehát az évek folyamán emlékeink egyre koherensebbek, ugyanakkor kevésbé pontosak lesznek. Tehát ebben az értelemben és bizonyos mértékig átírjuk személyes történetünket. Ez nem azt jelenti, hogy hazudunk a múltunkról,  csupán annyit jelent, hogy pontatlanul emlékezünk…mi magunk alakítjuk ki emlékeinket.”

Vagy egy másik részlet:

„……..pszichológiai értelemben az egyik legfontosabb célunk az, hogy az önmagunkról alkotott képet fenntartsuk és tökéletesítsük… A legtöbb ember hajlamos arra, hogy önmagát sokkal inkább az események középpontjába állítsa, mint amennyire valóban centrális helyzetben volt….Az emberek többsége az elmúlt eseményekre úgy emlékszik, hogy vezető szerepet játszott bennük, hogy uralni és befolyásolni tudták az események menetét éppúgy, ahogy mások viselkedésére is hatni tudtak…..

Az egocentrikus gondolkodásra való hajlamunk rejtettebb formában is megnyilvánulhat: ez gyakran az elmúlt eseményekkel és információkkal kapcsolatos emlékeinket foglalja magába. Egy nagyon általános megállapítás szerint, az emberek többnyire jobban emlékeznek az olyan információkra, amelyek önmaguk leírását is tartalmazzák.…….az egyének hajlamosak sikereiket diszpozícióiknak tulajdonítani, kudarcaikat pedig a szituációnak……..Az énvédő torzítások egy másik magyarázata szerint motiváltak vagyunk arra, …hogy megvédelmezzük és fenntartsuk énképünket, önbecsülésünket.”

Nem győzöm dicsérni a könyvet, mert bár elég nehéz olvasmány, és sokszor nem is vagyok képes 1-2 fejezetnél többet elolvasni, de számomra meglepő – habár ha jól belegondolok, teljesen érthető és természetes dolgokat ír le. Csakhogy eddig nem volt szükségem/igényem ilyesmiken töprengeni.

Szeretek felfedezni újdonságokat….