Mindig meghatódom
és meglepődöm, amikor a mai világban valami emberséges, nemes szép dologgal
találkozom. A netes véletlen hozott össze a természet-, kirándulások- és (többek
között) a Baranyai dombság kedvelőivel, akiktől most már rendszeresen kapok
híreket. (Itt
olvashatsz róluk: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-2
)
A
legutóbbi keresztavatójukról (Máriakéménd) beszámoltam, most egy újabbról
kaptam hírt: érdemes megnézni, hogy lássátok, igenis vannak még emberek, akik „ingyé”
- csak hazaszeretetből, lelkesedésből, szabadidejükben megőriznek, sokszor újra
létrehoznak elfeledett, tönkrement emlékeket. Ez a képsor itt egy kőkereszt
halálát s feltámadását dokumentálja:
Elolvasásra
ajánlom ezt is:
Egy mondatos idézet: „Ha csak
mindenki, akihez ez a felhívás eljut, 500 Ft-tal támogatja munkánkat, már
sikerrel járunk és megvalósulhat még a nyáron a kereszt felújítása.”
És most igazából nem is arról van
szó, hogy egy keresztet (=vallási
jelképet) újítanak fel. Nem, arról van szó, hogy valami olyasmit próbálnak
megőrizni, ami a múltjuk/múltunk egy része.
Ezekhez az útmenti, erdőbéli
keresztekhez többnyire valamiféle
történet is kapcsolódik, és én annak örülök, hogy ezáltal azokra a rég elhunytakra,
a múlt történéseire emlékeznek, azokra akik itt éltek előttük/előttünk.
Ránk fog-e emlékezni valaha
valaki ???
(Azt csak zárójelben jegyzem meg,
hogy mint megtudtam, egy lelkes máriakéméndi lakos, saját erőből, ingyen,
nekiáll a máriakéméndi kegytemplom ledőlt kerítésének felépítéséhez...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése