Máriakéménd nocheinmal…

Annyira sajnálom, hogy fizikailag nem vagyok már képes a túrázásra ! Mert akkor most még többet, még érdekesebbet írhatnék – de nem panaszkodom, pompásan sikerült így is a mai napom.

Meghívást kaptam a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztály elnökétől, hogy vegyek részt a máriakéméndi „Fűrész kereszt” szentelésén.

Mivel Máriakéménd a „gyenge pontom” el is határoztam, hacsak nem kezd szakadni az eső, mindenképp elmegyek. Mivel kora délutánra volt kitűzve az esemény, én korábbra hoztam az ebédet, s már 12 után elindultam. Máriakéménd nincs messze, útközben csak egy helyen álltam meg fotózni, ezt a kísérteties lepelbe burkolózott  bokrot. Gyanítom ez az amerikai szövőlepke „fészke” – hát én még ilyen nem láttam:

(Pl. nem tudom, hogy ezt kinek kellene „jelezni” – bár nem egyedül én autózom ezen az úton, tán már észrevette valaki ? – vagy észrevette és megrántotta a vállát ? No, nem tudom, mit kéne nekem tennem….)

Csodás idő volt, minden olyan élettel-teli, üde zöld, hogy szinte szétrobban, az útmenti akácok és bodzaerdők  mennyei illatot árasztanak. Pompás utam volt, egészen a kegytemplomig.

Tudom, hogy nem látszik, de ezek itt kétoldalt virágzó akácok...

Ez egy "panoráma kép" szeretett volna lenni a Karasica völgyéről. Tudom, nem tökéletes, de próbálkoztam...

A templomnál aztán a 2012-es állapotnál még rosszabb helyzet várt rám. Azt az első pillanatban észrevettem, hogy kidőlt egy helyen a kerítés – de nem tegnap. Benőtte már a vadszőlő – tehát minimum egy éves, ha nem több a történés. Szívszorongva láttam, hogy az „angyalaim” állapota sem javult semmit sem  és ami ennél félelmetesebb, a templom homlokzatán hatalmas repedés fut végig. Bemenni ugyan nem lehetett, de belátni igen, s azt is láttam, az oltár előtti fal mindkét oldalán is repedések futnak végig. Megkerültem a templomot, hát az északi falon is repedés. Uramatyám össze fog dőlni ez a templom ! Egy búcsújáró hely, egy kegytemplom, egy híres-neves épület – nem egy eldugott erdei kápolna (amiért ugyanígy kár lenne, de azért mégis….).

Amikor a kálváriához értem, akkor öntötte el az agyamat végérvényesen a vörös köd. Hát arról az egyetlen egy szerencsétlen stációoszlopról 2 év alatt senkinek se jutott eszébe leszedni a vadszőlőt… Na, tettem az ügy érdekében, miképp az alábbi fotókon is látható.

A kerítés már bedőlt és hamarosan bedőlő részlete

Szegény, szegény angyalkáim....

Belülről állítólag még ijesztőbb....

Tudom, ezen a képen nem látszik jól, de ott van jobbról-balról a repedés...elhihetitek.

 

Megcsináltam....

Ez még ép...

Nem szeretném most itt a saját hangulatomat padlóra vinni és nekiállni filozofálni  az  egyház dolgairól. Senki ne akarja nekem bebizonyítani, hogy a katolikus egyház koldussá változott. Én az efféle állapotokat, ami pl. itt (is) uralkodik, tűrhetetlennek tartom, érzem. ….Ám valószínű nem vagyunk túl sokan, akik így érzünk, mert sem a „nép”, sem a túlterhelt papok nem törődnek igazán már semmivel. (Hallom egyik-másikának 10-12 faluja van. Hát hogy a csudában lehet ezt tisztességesen csinálni ???)   Szóval hogy nem jól van ez így, azt valószínű nem csak én érzem – de meglehet, mindenki más is úgy van vele, mint én. Mit tegyek ? Kinek szóljak ? Kihez forduljak ? Kire számíthatok ? Ki ért meg és ki segít nekem ? Ha mindezekre nem remélhetek választ, akkor ülök és várom, hogy tényleg összedőljön a templomunk…

 

Mit szólna Herr Petz ha látná a szobrot és környezetét ?

  

Kisebb dolgokban már vannak egyéni kezdeményezések, épp egy ilyen miatt jöttem el ma is. A Mecsek Egyesület néhány tagja ugyanis  (tevékenységükről itt lehet sok mindent olvasni: http://baranyaidombsag.ucoz.hu)  felvállal ilyen ügyeket, helyreállít egy útmenti keresztet, vagy felújít egy régi szobrot.

Ma mindkettőre volt példa Kéménden, ugyanis nem csak az u.n. Fűrész kereszt felszentelésére került sor, hanem újra a régi helyére került a Margaréta szobor is. Mindkettő történetéről a fényképeken olvashattok. 

 

Itt állt, ilyen állapotban Margaréta a kegytemplomnál, 2012-ben, amikor ott jártam...A falnál álló kicsi Mária szobor most a Fűrész keresztnél látható.

És ilyen lett a kedves kis Margaréta - felújítás után az új/eredeti helyén

 

A Fűrész kereszt

 

A kereszt-avató

Elég szép számmal voltunk ott - de ha jól tudom, a polgármester hiányzott ....

A fenti 2 - a régi állapotot mutató - képet Biki Endre Gábortól kaptam - ezúton is köszönöm !

Nagy szerencsém volt útközben, mert a Margaréta szobrot keresve, összetalálkoztam egy korombéli kedves asszonnyal, aki hihetetlen módon segítőkész volt, elkalauzolt, fel a szőlődombok közt rejtőzködő szoborhoz, majd együtt elmentünk a keresztszentelésre.

Itt aztán többféle csoda is történt velem, rég nem látott kolléganővel találkoztam össze, majd kiderült, hogy van itt olyan túratag is, akit virtuálisan már régóta ismerek – de az életben még sosem találkoztunk, megismerhettem végre az Egyesület vezetőjét személyesen is, sőt összeismerkedhettem a kálvária domborművek egyik alkotójával is.

Tényleg, mint a mesében, amikor valaki egyet kér, aztán három ki se mondott kívánsága is teljesül. Avagy Máriakéménd valóban a csodák helye....

Végig pompás időnk volt,  - estére aztán megjött a felhőszakadás – szerencsére nálunk jég nélkül…

Én pedig jóleső fáradtsággal ülhettem le a gép elé, rendezgetni a fotóimat, megírni ezt a beszámolót – és megállapítani, hogy nagyon rám fért már egy ilyen nap ! Köszönet érte !