Amikor
kiléptem ma korán reggel az udvarra (szokás szerint még hálóingben, kissé
megborzongva, de mégis mélyeket lélegezve), valahogy ez a pár Radnóti verssor
jutott eszembe: „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró
rebbenéseit…” (Ezen a „Ló nyerít”-en elmosolyodtam – mert ugye, azért ló nem
nyerít erre mifelénk… )
Több forró
nap után tegnap végre esett, lehűlt a levegő, a falak, az aszfalt. Élhetővé
vált a világ.
Nem is
tudom, miképp lehetne valakinek, (aki még ilyent sosem élt át) leírni a hajnal
illatát ? Nem akarom elhinni, hogy csak én vagyok „szerelmes belé”. A nyári
hajnaloknak, ha éjjel esett, van valami
különös varázsa. Kitisztult a levegő, bennem /természetesen !/ azonnal a hegyi
hajnalok emlékét is felébreszti.
És valami olyan
mély hála tölt el, igazán nem akarok se nagyzolni, se túllihegni,
elérzelmeskedni semmit, de tényleg ! Olyan hálás vagyok ilyenkor mindenért.
Hogy felébredtem, hogy élek, hogy látok, hogy érzem az illatokat,
hogy…hogy…hogy…
Remélem,
kívánom, hogy ismerd ezt az érzést. Mert akkor vannak boldog pillanataid.
Jusson ez eszedbe, amikor szomorkodsz, vagy panaszkodsz….
http://img5.lapunk.hu/tarhely/probalkozas/galeria/676583.jpg |
És akkor tessék, itt a
vers, teljes egészében:
Radnóti Miklós: Eső
esik, fölszárad
Eső esik. Fölszárad.
Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén
lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek.
Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy
illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már.
Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A
tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy ujságlap repül:
most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár.
Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.
sötét ruhája, válla csupa korpa.
Mit írjak még e
versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik.
Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
❤️
VálaszTörlésSose tudom eldönteni, melyik évszakot szeretem.A nyarat a forróság miatt nem - ám mégis ilyenkor van lehetőség a leírt hajnal megtapasztalására.
TörlésMinden reggel, mikor kinyitom a zsalugátert a terasz felől, kilépek és dettó, mint Te.
VálaszTörlésTeleszívom magam a hajnal frissességével, megnézem a növényeimet, hallgatom a madaraimat, nézem a fényeket, érzem a napsugár első melegét és igen: nagy boldogsággal tölt el.
Nem is tudom elképzelni, hogy vannak emberek, akik nem ismerik ezt az érzést. Pedig biztos vannak - és sajnálom őket, mert szegényebb az életük, még ha sokszoros milliomosok is....
Törlés