2017. július 1., szombat

Hajnal, vers



Amikor kiléptem ma korán reggel az udvarra (szokás szerint még hálóingben, kissé megborzongva, de mégis mélyeket lélegezve), valahogy ez a pár Radnóti verssor jutott eszembe: „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit…” (Ezen a „Ló nyerít”-en elmosolyodtam – mert ugye, azért ló nem nyerít erre mifelénk… )

Több forró nap után tegnap végre esett, lehűlt a levegő, a falak, az aszfalt. Élhetővé vált a világ.

Nem is tudom, miképp lehetne valakinek, (aki még ilyent sosem élt át) leírni a hajnal illatát ? Nem akarom elhinni, hogy csak én vagyok „szerelmes belé”. A nyári hajnaloknak,  ha éjjel esett, van valami különös varázsa. Kitisztult a levegő, bennem /természetesen !/ azonnal a hegyi hajnalok emlékét is felébreszti.
És valami olyan mély hála tölt el, igazán nem akarok se nagyzolni, se túllihegni, elérzelmeskedni semmit, de tényleg ! Olyan hálás vagyok ilyenkor mindenért. Hogy felébredtem, hogy élek, hogy látok, hogy érzem az illatokat, hogy…hogy…hogy…
Remélem, kívánom, hogy ismerd ezt az érzést. Mert akkor vannak boldog pillanataid. Jusson ez eszedbe, amikor szomorkodsz, vagy panaszkodsz….

http://img5.lapunk.hu/tarhely/probalkozas/galeria/676583.jpg


És akkor tessék, itt a vers, teljes egészében:

Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.





4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Sose tudom eldönteni, melyik évszakot szeretem.A nyarat a forróság miatt nem - ám mégis ilyenkor van lehetőség a leírt hajnal megtapasztalására.

      Törlés
  2. Minden reggel, mikor kinyitom a zsalugátert a terasz felől, kilépek és dettó, mint Te.
    Teleszívom magam a hajnal frissességével, megnézem a növényeimet, hallgatom a madaraimat, nézem a fényeket, érzem a napsugár első melegét és igen: nagy boldogsággal tölt el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom elképzelni, hogy vannak emberek, akik nem ismerik ezt az érzést. Pedig biztos vannak - és sajnálom őket, mert szegényebb az életük, még ha sokszoros milliomosok is....

      Törlés