Az abaligeti út sziklái

A tegnapi térképen a "B" pont a helyszín.

http://new.biokom.hu/tartalmak/Parkerdo  anyagból másoltam ki, nem tudnám jobban elmesélni a Mecsek föld-történetét:

„A Mecsek, mint szigethegység a keletkezésétől eltelt időben szinte mitikus örökségeket hagyott ránk, mely részét képezik a parkerdő értékeinek.

250 millió évvel ezelőtt a földtörténeti perm korban már tartott a szárazföld kialakulása.

Kemény gránit alkotja a Mecsek talapzatát, mely kontinensvándorlás útján utazott ide. Az őstenger elöntésének köszönhetően folyamatos üledék lerakódás és halmozódás történt, melyből a mecseki kőszénkészlet képződött. Az üledékgyűjtő medencében magmás tevékenység is folyt, mely gyarapította a kőzettani változatokat. Gránit, márga, az üledékes mészkő és a homokkő-féleségek mind jelen vannak. A mélyben lejátszódó sokmillió éves folyamatoknak ajándéka az uránérc is.

150 millió éve, a földtörténeti júra korban az „Ősi Mecsek” kiemelkedett. A part menti vizekben Ammonitesz fajok éltek, a dús növényzetű őserdőkben páfrányfélék pompáztak, és két-három méter magas futómadárszerű őshüllők – dinoszauruszok vadásztak.

2 millió évvel ezelőtt a földtörténeti pleisztocén korban a Mecsekünkre is ráköszöntött a zord jégkorszak. Szerencsére, a mi égövünk vonalában nem volt jellemző az állandó jég és hótakaró, így az ősnövényzet rejtekében megtelepedett a kardfogú tigris és a mamut is.

A békésebb, mai parkerdő növényzete 10 millió éve kezdte mutatni a mai formáját. Az őshonossá vált tölgyek, bükkök és gyertyánok erdőállományokat alkottak, sajátos cserjeszinttel és állatvilággal.

Mára a Mecseki parkerdő túlnyomó része az országos jelentőségű Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet magját alkotja, egyedülálló földtani, növény- és állattani, nem utolsó sorban kultúrtörténeti értékeivel.”

http://everydayhills.blogspot.hu/2014/07/illusztracio-kontinensek-vandorlasa.html  Ezen a linken csodás, hasznos, nagyon jó, egyszerű halandó számára is érthető térképek vannak – érdemes megnézni !

No, ennyi tudományos mese után elmondom, hogy az Abaliget felé vezető úton, Szentkút és Remeterét között több helyen vannak u.n. kőzet-kibúvások, melyek engem ezer éve lebilincselnek – és végre eljutottam oda, hogy gyalog végigsétáljak mellettük/előttük.

A kanyaros helyszín nem veszélytelen

Lehet, (sőt biztos) hogy nem mindenki érez elérzékenyülést bizonyos kövek közelében/láttán, de hát én már csak ilyen vagyok. „Látom” – amikor itt tengerfenék volt, aztán szörnyűséges erők összegyűrték ezeket a rétegeket, mint a gyurmát, hullámos masszává alakították, aztán mint az elkényeztetett kisgyerek a játékát, sorsára hagyták.

Hát ezt láthatjuk mi, X millió év után még ma is.

Nem tehetek róla, engem elvarázsol !!!

Aki régi olvasóm, tudja, hogy megmagyarázhatatlan vonzalmam van bizonyos geológiai témák, helyszínek iránt. (Pl: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/05/banyajarasboldogsag.html)

Nos tehát elmentem Remeterétig és elsétáltam a köveim felé. Nem veszélytelen az út, az éles, beláthatatlan kanyarokban figyelni kell, ösvény az nincs – csak az útpadka.

És természetesen fotóztam. Akit nem érdekel a téma, bizonyára úgy látja, hogy egyformák a képek – pedig nem ! Mind más helyszínen készült. Engem teljesen elvarázsolnak ezek az össze-vissza gyűrődött kőrétegek.

Balra dőlő függőleges rétegek

 

Vízszintes, hullámos rétegek

Jobbra dőlő függőleges rétegek

Egy kis össze-visszaság

Az efféle kő-bámulást sosem úszom meg anélkül, hogy magamhoz ne vegyek pár kiló követ. Most is hoztam néhány darabot. Megmostam-sikáltam őket és amikor kézbe-veszem, én egészen el tudok gyengülni (lélekben) – hiszen millió évek sarát tartom a markomban. Lehet taposta ezt dinoszaurusz, vagy csoda tudja miféle lény, még ha a nyomát nem is látom. Most is lefényképeztem őket – forgattam erre, arra, hogy előnyös arcukat mutassák. És akkor…

akkor jött az ajándék…

(Igazán mondom, gyanús ez nekem, mostanában olyan sok jó történik velem, csak nem készül valami rossz is ???)

Szóval az egyik kövecske felszíne nagyon eltér a többitől. Színre is, de főleg tapintásra ! Olyan selymes-féle. Én nem tudom, hogy egy falevélnek, vagy mi a csudának, de valaminek egészen biztos a lenyomata van ezen az oldalon !

EZ AZ A KŐ !!

Kétféle háttérrel és megvilágítással....remélem látjátok ti is, nem csak én képzelem....

És én ettől a felfedezéstől olyan boldog lettem, hogy elmondani nem tudom. Több tonna – szóval egy hegyni kő előtt állok, lehajolok egy darabért és PONT EZT veszem kézbe. Hát nem varázslatos ?

Évtizedek óta halogatott séta során egyszer csak ilyen ajándékot kapok ? Hát nem is tudom, megérdemeltem-e ?

Mindenesetre a napnak ez a része  pompásan sikerült - még ha a szentkút utána kicsit el is szomorított.