Bakonaki erdei séta

Én eredetileg csak az orchidea-park-ra készültem – már a trópusi üvegház is meglepetés volt, de jött hozzá még egy.

Nem messze Dobronaktól van egy hasonlóan kicsi település Bakonak. M. útitársam alaposabban felkészült az útra, s ő ajánlotta, ha már itt járunk, nézzük meg ezt a bakonaki Energia Parkot.

Be kell valljam, én nem nagyon hiszek az ilyen „csodatévő helyekben” vagyis pontosítok: a csodatévő helyekben – melyeket én találok magamnak – azokban hiszek. De ahová millió ember jár, majd megisznak utána egy sört, bedobnak egy lángost – hát az valahogy  nem az esetem. De jó, ha már itt vagyunk, menjünk.

Hatalmas parkoló várja a vendégeket – fizetős: 2,50 Eu. Viszont az erdőben sétálásért és az „energiáért” nem kell fizetni.

Először a kalandpark tábláját vettem észre – de szerencsére az utunk nem arrafelé vezetett.

Egy kis tisztáson indul az erdei séta, ha megveszed hozzá a térképet, azt is megtudhatod, hogy melyik padra leguggolva milyen csoda-hatás várható. (Sajnos a padok 50 cm magasak….amit nem értek, hiszen zömében idősek járnak erre, akiknek elég nehéz ide lecsücsülni…)Ezen a helyen mindjárt öt csodatévő pad van. Mivel dél körül értünk ide, úgy gondoltuk, hogy akkor itt megebédeljük a szendvicseinket.

 

A kalandpark bejárata

Az első hat energia-pont - kisgyerekre szabott pihenőpadokkal

Majd egy kis szusszanás után elindultunk a csak kellemesen emelkedő dombon, nagyrészt követve a „stációkat” – vagy hát mondjam pontosabban: energia-pontokat. Mindegyiket tábla jelzi, és a leírásból megtudható, hogyan kell itt viselkedni. (A kezek legyenek minél lazábbak és lógjanak a test mellett, tenyerét irányítsa a föld felé, az ujjait  egy kicsit behajlítva tárja széjjel. Ilyenkor testben és tenyerén kellemes meleget fog érezni, míg az idegbántalmaktól szenvedők kellemes, hűvös fuvallatot éreznek.)

Mintegy 450 méter átmérőjű területen 50 különböző értékű és hatású gyógyhely található, melyből 26 pontot kis táblával jelöltek, néhol pihenő padok is vannak.

A legerősebb energiaáramlás a Szent Vid-kápolnánál van, itt már évszázadokkal korábban is templom állt. A kápolna mellett vezet le az út a Szent Vid forráshoz – melynek (ezt becsületesen be kell valljam) üde, friss, hűs vize van. Láttam egy fiatal hölgyet, aki két nagy marmonkannában cipelte lefelé a forrásvizet.  Én is megtöltöttem az üvegemet és az volt az érdekes, hogy mire este hazaértem, a víz akkor is üde, hűs volt – pedig hát órák teltek a forrásnál járásom óta.

A Szt. Vid kápolnához vezető út

A Szt. Vid forrás

A leírásban az is olvasható, hogy egyszeri látogatástól nem szabad csodát várni… Hát én visszajönnék többször is, csodavárás nélkül is, mert valóban szép ez a hely. Látszik, hogy az utakon sokan járnak, de rendben-karban van tartva és amitől én mindig olyan boldog tudok lenni, hát NINCS szemét ! Nincsenek üres sörös-dobozok, szétdobált óvszerek és nylon-zacskók. Kultúrnépek látogatják ezt a helyet.

Kisebb pihenőkkel megszakítva utunkat, végülis elindultunk a tó felé. Útközben négy db. tenyérnyi őzláb gombát láttam – de nem szedtem le, mert egyrészt olyan szépek voltak, másrészt meg  nem is illene „ellopni” egy ilyesféle kicsi szépséget abból az erdőből.

Egy "állomás" és egy csodaszép őzláb...

A zöld hajú vízi-tündér épp erre úszkált....

A  tó helyén (így szól a monda) valamikor szántóföld volt, amit az erdőben élő szerzetesek műveltek. Később aztán a Bakonaki-patakból mesterségesen duzzasztották a tavat, melyben a helyiek szerint zöld ruhás, zöld hajú vízi tündérek élnek. Nézzétek csak meg jól az egyik fényképet, esküszöm, ott látszik a vízen szétterülő zöld tündérhaj….

Egy biztos, akár van itt valami „földi/égi” varázserő, akár nincs, csak az egyszerű séta a csendes, friss illatú erdőben is felüdíti a testet-lelket.

Ajánlom, ha már Dobronakba elmentek, ne hagyjátok ki ezt a helyet se !