2017. szeptember 20., szerda

Vers.Sor(s)


Pilinszky János: Zárójelben


Apa, meghaltál. 
Anya, halott vagy. 
Tanítsatok meghalni engem is, 
ahogy beszélni, járni 
megtanultam valamikor. 
(Azt hiszem, tőletek.)


http://shelener2.blogspot.hu

Nem, nem vagyok depressziós, és valahogy annyira nem is szeretnék még meghalni - habár néha ilyennek érzem magam, mint amilyen ez az elhagyott ház. Kiszállt belőle minden és mindenki.  A falak még állnak, picinyke dísz is látszik. Ami mégis bent maradt, az a rácsok, vadszőlővel benőtt ablakok mögött csücsül és vár.....

Édesanyám és Édesapám a napokban lettek volna 95 évesek...
És egyikőjük sem érte meg az én koromat.

Csak gyertyát tudok gyújtani értük...



6 megjegyzés:

  1. Ó.:(
    Nekem is van az életemben olyan rokon, közelálló, aki példakép abban,ahogyan megélte az öregséget és a halált. Olyan tabutéma lett a halál,pedig amikor megszületünk, akkor már egyértelmű,hogy meg is halunk. Bár nem mindegy,hogy mikor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én név-és születésnapjukon és a haláluk napján mécsest gyújtok értük (is) kell valami "kapaszkodó" visszafelé.....

      Törlés
  2. Apám is mondogatta, ő túlélt mindenkit. Már az elődöket. 92 évig volt velünk, mégis nagy veszteség a távozása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor sajnálom, hogy olyan hamar menniük kellett...de az ember már ilyen, 70 éves korukban 75-öt, majd 80-at, stb...kívántam volna... Amilyen telhetetlen az ember gyereke.
      De ami írva van - az meg is történik. Az ő lapjukon ez a szám állt.....

      Törlés
  3. Ilyenkor, mikor olvasok meghalt szülőkről, azonnal fel kell hívnom Anyukámat, hogy megnyugtasson, hallom a hangját.
    [Először felhívtam, utána írtam a kommentet :)]

    Az ember azt szeretné, ha nem kellene átélni a fájdalmat, amit a szülők elvesztése miatt érzünk, de nem mi írjuk a sors könyvét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nem mi írjuk azt a titkos könyvet és szerencsés az, aki sokáig élőszóval tud beszélni velük !

      Törlés