1988.09.05.

Néha azért hinni kell, hinni szabad a csodákban, a váratlan ajándékokat pedig illik megköszönni. (Meg is tettem már vagy százszor...)

Nos, vagy fél évet vártam az előző napokban ismertetett szlovéniai kis kirándulásra – de odaértem. Még időben... Terveztem tavasszal és most jártam ott.

Nem hittem – de HÉT év után még egyszer eljutottam Szlovéniába. Igaz, nem a hegyeim közé, de mégiscsak abba az országba, amitől én oly elmondhatatlanul sokat kaptam.

S hogy miért írom mindezt ?

Hát mert MA, pontosan MA 29 éve voltam a Triglavon.

Igen, vannak csodás és véletlen egybeesések és vannak váratlan, csodás ajándékok….

(Bevallom, így utólag: az orchideák, a trópusi virágok és a szent helyek mögött/fölött/között is az én Triglavomat láttam....)

Ez itt az uskovnicai rét, ahonnan indultam és az a csúcsos ▲ ott hátul, az a Triglav. És igen, ott álltam 29 éve...