„…Anyám az álmok nem hazudnak…”

Ha újra születnék, a mostani eszemmel, biztos, hogy az álomkutatással foglalkoznék. (Vagy a mohákkal, vagy teheneket nevelnék az Alpokban...Olyan jó elképzeléseim vannak már az esetleges  következő életemre.😀)

Szóval az első témánál maradva: álmok… Nem tudom, miféle különös adottság (annak tekintem, hiszen nem mindenkinek adatott) - én már egészen kicsi gyerekkoromban is sokat álmodtam és sok mindenre emlékeztem felébredésem után. Ez végigkísérte életemet. Néha egészen jól meg lehetett magyarázni bizonyos álmaimat, még csak pszichiáterhez sem kellett fordulnom, hiszen olyan nyilvánvaló üzeneteket közvetítettek. 

Vannak azonban álmok, melyekkel nem tudok mit kezdeni.

Pl. ma éjjel is. Egy ritkás, őserdőben jártam. Biztosan tudtam, hogy ez őserdő, szinte égig érő óriásfákkal. Itt fiatal suhancok büntetésből fakitermeléssel foglalkoztak. (O.K. a TV-ben nemrég láttam, hogy Oroszországba,vagy a világ egyéb, kegyetlenül vad vidékére visznek nevelhetetlen fiatalokat.)

Hogy én is egy nevelő/felügyelő voltam, még ez is rendben van. De mit jelenthet, honnan került be az álmomba  az a feneketlen mélységes (nem is tudom hogy írjam le) gödör ? lyuk ? amit ezek után láttam, melynek szélén kapaszkodtam, melybe belenéztem ugyan, de mégis féltem attól, hogy a morzsalékos talajon, a rézsűs peremen lévő farönkökről le ne csússzon a lábam, mert - tudtam - akkor, vége mindennek. A gödör nem volt sötét, világoszöld-halványbarna árnyalatúnak érzékeltem, belenéztem, az alját nem láttam, csak a szédítő vég-nélküliségét, ami félelmet keltett bennem.

Ajánlom elolvasni hozzá a cikket: http://rtl.hu/nonstop/sziberiaban-ujra-megnyilik-a-pokol-kapuja

Ezzel, erre ébredtem. Hajnali fél 4 volt. Azóta sem megy ki sem az érzés, sem a kép a fejemből, ez egyébként ritkán esik meg, mert azért többnyire elfelejtem napközben az álmokat, hacsak valami miatt tudatosan vissza nem idézem. Lehet,  hogy a félelem miatt lett éles ennyire a kép?  (Amit ide fentebb mellékeltem, NEM az, amit láttam, csak nem találtam jobb képet...)

Elgondolkodtam, hogy mi is lenne, ha valamilyen készülékkel bele lehetne látni a gondolatainkba ? Jó lenne az, vagy rossz ? Nem is tudom…

Ja, és mit jelenthet ? Jelent-e egyáltalán valamit ez az álom ?

 
Nem én lennék, ha nem illeszteném most ide ezt a szép verset:

                       

PETŐFI SÁNDOR: JÖVENDÖLÉS

                       

"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyujtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."

(Kecskemét, 1843. március 5-e előtt)