Lin-csi
apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát
büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.
-
Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de
sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk
vagyona vetekszik Vang nagyúréval.
- Na és
miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.
- A munkánk
hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk.
Majd azt is eladjuk a városban.
- És a
hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? – kérdezett
újból Lin-csi.
- Igen. A
haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább –
válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.
- Mondd,
minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi.
– Nyugodtan
kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel elfoglalva.
- Elárulom
neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb
kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a
császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó
munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról
beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők
várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.
- Mondd,
apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?
- Mielőtt
nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát – bizony nagyon csendesen éltünk.
Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát
ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a
kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények –
sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit
mondott:
-
Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s
bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha
többé nem látogatta meg azt a kolostort.
Nagyon jó, nem ismertem!
VálaszTörlésBizony, bizony...Érdemes elgondolkodni rajta.
TörlésA dolgok fontosságán....
Csak ebben a rohanó életben igen ritkán van erre lehetőség, idő és szándék.