(Sajnálom, hogy nincs saját képem a vershez, de olyan "rossz helyen" etetek, hogy titokban, lesi-fotót nem tudok készíteni.)
Kép: http://www.bufes.weblapmagus.hu/madareteto.html |
Kányádi Sándor: Madáretető
Cinkék,
cinegék, feketerigók,
megosztom
veletek e fél cipót,
megosztom
az én olyan-amilyen
énekem-szerzett
kenyerem.
Csettegess,
rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek,
csókák, varjak, verebek:
vendégül
látok minden itt maradt,
velünk
telelő madarat.
Terítve már
patyolat abroszom,
kenyeremet
elétek morzsolom.
Nem várok
érte, nem kell félnetek,
ordas
télben ujjongó éneket.
Ha majd
tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor
zendüljön a ti hangotok,
hírrel
hirdetve, hogy az emberek
télen se
voltak embertelenek.
Esznek itt is, falnak. Pedig hó sincs. S ez falu, határral, erdővel. Mi is van akkor?
VálaszTörlésAz motoszkál a fejemben, hogy mi kényeztetjük el őket...én is oda mennék szívesebben, ahol ingyen adnak enni....
TörlésLegyen a következő év, jobb,és szebb...Boldog új évet kívánok Mari!
VálaszTörlésKöszönöm, boldog új évet, jó egészséget kívánok én is !
Törlés