Egyedüllét

Találtam egy idézetet egy blogban, ami nagyon megtetszett, aztán kicsit keresgélni kezdtem a szerző után. Nos elég megdöbbentő dolgokat találtam róla – gondolkodóba is estem, betegyem-e egyáltalán ezt a szöveget ide – ám mivel az idézett témában maximálisan egyetértek a szerzővel, mégis csak bemásolom. Az őrülteknek is lehet egy-egy jó gondolata.
Legjobban az első mondat tetszik – sokat mondogattam és vallom ma is – függetlenül attól, hogy ismerőseim többnyire nem értenek egyet ezzel. Szerintem az egyet-nem-értésnek csak az lehet az oka, hogy sose voltak még annyit egyedül önmagukkal, hogy erre rájöhettek volna. Én épp eleget éltem egyedül, ezért vagyok tisztában ennek a mondatnak az igazságával. És egyszerűen nem hiszem, hogy ha mindenki mélyen és őszintén magába nézne, akkor is vitatná ennek igazságát…
Részlet: Osho: Nők könyvé-ből   Osho: http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho

"Egyedül születünk, egyedül élünk és egyedül halunk meg: a mi eredeti, természetes állapotunk az egyedüllét - csak nem vagyunk ennek tudatában. És mert nem vagyunk tudatában, idegenek maradunk önmagunk számára. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk egyedüllétünket, mint hatalmas áldást és szépséget, a csönd és békesség állapotát, ellazulást a létben, egyedüllétünket magányként éljük azt meg…
A magányosság nem más, mint félreértett egyedüllét. Ha egyszer az egyedüllétedet magányként értelmezed, az egész kontextus megváltozik. Mert az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló.
Mindenki menekül a magány elől. Az olyan, mint egy fájó seb. Az egyetlen módja, hogy elmenekülj előle az, ha elvegyülsz a tömegben, ha a társadalom részévé válsz, ha barátokat gyűjtesz, ha családot alapítasz, ha feleséged, férjed, gyerekeid lesznek. Ez a tömeg alapvetően azt a célt szolgálja számodra, hogy el tudd felejteni a magányodat.
De ez eddig még senkinek sem sikerült. Megpróbálhatod figyelmen kívül hagyni, mellőzni azt, ami a természetedhez tartozik, de elfelejteni nem tudod - újra és újra előtérbe fog furakodni. És a probléma csak bonyolódik azáltal, hogy még sosem találkoztál egyedüllétedet igaz mivoltával; egyedülléted születésedtől kezdve magától értetődően magánynak vetted.
A szótárban a két szónak ugyanaz a jelentése; ez azoknak az embereknek a gondolkodásmódjára utal, akik a szótárakat készítik. Egyáltalán nem értik az óriási különbséget a magány és az egyedüllét között.”

  Kép: http://wgabor.com/album