Mit csinálj a használt autógumiddal ?

Sokszor elgondolkodom, hogy miért nem visszük „mi” (magyarok) többre ? Keringett nemrég valami diasor arról, hány híres-neves magyar feltaláló élt/él – igaz többségük nem Mo.-on. Bolyongva a neten, most is találtam egy nekem tetsző, jópofa, értelmes ötletet – amit még akkor is jónak tartok, ha a káros anyag /jelen esetben autógumi/ nem véglegesen kerül megsemmisítésre, csak tovább-használatát oldotta meg feltalálója. Íme a hír, képekkel:
A használt gumiabroncs több mint bőségesen rendelkezésünkre álló nyersanyagforrás, amelynek újrahasznosítása régóta megoldandó kérdés. Kiss Miklós tervező a design segítségével kínál választ a problémára. Az általános problémafelvetéshez egy konkrét feladat adta meg a kezdőlökést: a designert egy gumiszerviz tulajdonosa kérte fel arculattervezésre.
Ez egyrészt magában foglalta a műhely igencsak egyedire sikeredett felújítását, másrészt eredetileg reklámfelületnek szánt gumiabroncs-bútorok készítését.

Az épület egy kivitelezéssel és műszaki vezetéssel foglalkozó fiatal vállalkozó (7 fal Kft.) segítségével készült el. A gumiburkolatot ragasztással, vízzáró réteg beépítésével rögzítették a falra. Egyébként Magyarországon ez az első ilyen hasznosítás, ezt a fajta gumiburkolatot amúgy játszótereken szokták lerakni.
A szintén újrahasznosított, ám eredeti formájukat megőrzött gumiabroncsokból készült, Hoop fantázianevű bútorokat eredetileg reklámfelületnek szánták. Az elképzelés egyszerű, ám annál frappánsabb: az egymásra tornyozott abroncsokat huzattal összefogják, és így kész is a kényelmes ülőbútor. A Hoop elnevezés egyébként többféle jelentést is hordoz: angolul így nevezik a gumiabroncsot, de utal a kifejezés a belehuppanásra is….

A Hoop a designerszakma érdeklődését is felkeltette; egy bútordarabot kiállítottak az idei Formatervezési Díjhoz kapcsolódó kiállításon az Iparművészeti Múzeumban, és a múzeum a saját gyűjteményébe, illetve egy új projekthez is rendelt egy sorozatot. Reméljük, hamarosan az elképzelésnek szélesebb körben is sikerül megvetnie a lábát, és így talán a környezetre rendkívül káros hulladék mennyiségét is sikerül csökkenteni az ésszerű felhasználással.
Teljes cikk itt: http://www.hg.hu/cikk/design/8419-gumibutortol-a-gumihazig

A post elején feltett kérdésre (miért is nem visszük többre) pedig talán az alábbi szövegben lehet keresni valamiféle magyarázatot:
Massaro velencei titkár szerint (1523)
"A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek és nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon, és egymást sem szeretik. Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele. Egymás között olyan titkos gyűlöletet és ellenségeskedést táplálnak, hogy szinte hihetetlen. Ennek ellenére minden nap felváltva együtt esznek, és testvéreknek hinné őket az ember. Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá.
Mindig dicsekednek saját dolgaikkal, azonnal készek bármit megfogadni, de igen késedelmesek a végrehajtásban. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és a köz meglopását. Ebben nagyon serények." (Idézet E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában c. könyvéből)
(Ezt @x találta, még régebben küldte el nekem, de eddig nem használtam fel – most úgy érzem, illik ide.)