Mennyit adtál neki ?

Ha manapság ez a kérdés két ember között elhangzik, 99 %-ig biztos lehetsz, hogy valamilyen beavatkozás után az orvosnak dugott pénzről van éppen szó.

Elmesélném az én nagy dilemmámat, nem tanácsot kérek, csak úgy hangosan/olvashatóan „morfondírozgatok”.

November közepén kezdődtek a térdemmel a bajok. Először sebészetre mentem, azt gondolván, egy régebbi elesés következményeképp fáj. Ott megállapították, hogy ez térdízületi arthrosis.

Átmentem a reumatológiára, felírtak egy gyógyszer, amit 3 nap múlva a mellékhatások miatt a szemétbe dobtam (1200.- Ft), illetve kaptam egy kb.200 éve használatos mentolos kenőcsöt.

De legfőképp „hasznos” tanácsokat, a következő formában:

„Nézze, 65 évesen, örüljön, ha a lakásban el tud totyogni, kis bevásárlás, főzés, stb.. Elég az már ennyi idős korban. Ezen nem lehet segíteni, jobb nem, csak rosszabb lesz. Legfeljebb menjen el és iratkozzon fel egy műtétre, az nem árthat, úgyse mostanában kerülne sorra”

Ezek után jött a mézes-káposzta, a mézes-fahéj, a zselatin, a mágneses térdszorító, a fájdalmat csillapító kínai tapasz, a lóbalzsam.

Majdnem 3 hónap kínlódás után véletlenül (?) erről beszélgetve egy ismerősömmel, megtudtam, hogy ő most készült épp egy újszerű beavatkozásra, mert neki  megmondta az orvosa, hogy van valami injekció, amit közvetlenül az ízületbe adva kicsit lehet az állapoton javítani, ill. csökkenteni lehet a fájdalmat. Igaz, igaz a hyaluronsavas injekció darabja 9000.- Ft (max. 5 adható, min.3 szükséges) –„természetesen” az SZTK nem fizeti….

Itthon a neten azonnal utána néztem, (Itt: http://www.porcpotlas.hu/hu/index.html  ) ahol kiderült, hogy még a műtét előtt lenne néhány lehetőség, amit kipróbálhatnának rajtam. Ezt se a körzeti, se a sebész, se a reumatológus egyetlen szóval sem említette. Kovács13 Mari néni, akinek nincs internetje és ismerőse, akivel épp ezt csinálják – soha a büdös életben nem szerez tudomást erről.

Ok. Ez eddig a dolgok egyik fele. Megtudtam a lehetőséget magánszorgalomból és jószerencsém folytán, beutaló körzetitől, időpontkérés a kórházban. ( 5 hét múlva – mondták, micsoda szerencsém van, hogy csak ennyit kell várni…)

És akkor ismételt beszélgetés az ismerőssel, aki időközben már meg is kapta az első injekciót.

Kérdezi tőlem: Te, mennyit gondoltál adni neki ?

Én ? A dokinak ? Hát ne idegesíts, nem lesz elég a 30-50.000.- Ft, amit kiadok a gyógyszerre, akkor még az injekció beadásáért is kell fizetnem az állami intézményben, a munkaidejében gyógyító, az államtól fizetést kapó, az állam eszközeit használó orvosnak ?

Áh – mondja az ismerősöm - nem úgy van az manapság. Fizetni kell. Mert most képzeld el, mi lesz, ha 3-5 év múlva mégis csak meg kell operálni a térdedet ? A doktor emlékezni fog rád, hogy ez volt az a smucig öregasszony, aki pár éve egy rohadt fillért se adott ! Mit gondolsz, hogy fog akkor majd bánni veled ?

Bevallom összeomlottam, megtörtem, bánatomban sírva fakadtam és elöntötte az agyamat a vörös köd....

Mert igaza van. Ha mindenki ad, és én nem, akkor  számkivetett páriává aljasulok az orvos szemében, aki ezek után az én szememben már nem is nevezhető igazán orvosnak, csak pénznyelő automatának.

Ugyanakkor: mi, igenis mi betegek vagyunk azok, akik a szaros kis életünket féltve fényesre nyaljuk a doktorok   s……ét. Ki adott nekem +pénzt azért, mert tisztességgel  végzetem a munkámat, megszakítás nélkül 40 évig? O.K. nem életet mentettem. De a dolgozó emberek 99,9 %-a „csak” a munkáját végzi – épp úgy, miképp az orvosnak meg az a munkája, hogy gyógyítson. Nem is munkája, szent hivatása kellene, hogy legyen, mert valami ilyesmire esküdött.

Esküdtem én is (amikor kezdtem, még divatban volt a hivatali eskü) de én be is tartottam. Hűséggel szolgáltam a cégemet, segítettem a hozzám fordulókat. Igaz, ezen nem életek múltak, csak a becsület.

Hát, itt állok most, tanácstalanul….

Vagyis hát nem. Elkezdem a kutyakemény spórolást, a múltkor részletezett 50 ezres rezsi mellett megmaradó másik 50 ezremből. Mert szegény dokinak adnom kell valamit, különben a hátralévő időmben tényleg nem lesz más lehetőségem, mint totyogni a szoba s konyha között…..

Utószó: igenis tudom, hogy vannak olyan orvosok is, akik nem fogadnak el hálapénzt. Ez most itt nem róluk szólt.

Kép: http://www.shop.imgroup.hu/?page=extract