Olvasgattam
a neten a csillagjegyekről – mert néha
elgondolkodom a körülöttem élők cselekedeteinek mozgatórugóin… Megoszlanak a
vélemények erről, ab ovo tudom, hogy 50 % hisz, 50 % meg nem hisz benne. De
néha keresem bizonyos cselekedetek/történések/szavak mozgatórugóit. Okát.
Miért
történik az, és úgy, ahogy ? Vagy én lennék az ok ? Egyszerűen bevonzom, netán
átveszem mások negatív hangulatát/érzelmeit ? Vajon segítek-e ezzel rajtuk ?
Megkönnyebbülnek-e ők, ha rám passzolják rosszkedvüket ?
Jobb
napjaimon rántok egyet a vállamon, máskor annyira meg tudok bántódni,
ahogy csakis egy túlérzékeny öregasszony
tud. Nehéz nekem néha ma már alkalmazkodni és nem is sikerül mindig megértőnek
lenni.
Valahogy
elég rosszkedvűre sikeredett a tegnapom – de a ma jobb lesz ! Meglátjátok majd
holnap !
Holnap
már június…..és vele múlik az év fele….
Garai
Gábor: Június
Tudom,
meghalnék idegenben;
ott
még a fák sem ilyenek;
nem
virít bodza a berekben,
akácok
könnye sem pereg;
nem
részegít a széna-illat,
nem
villámfénnyel jön a nyár,
nem
így táncol felhőn a csillag,
nem
szédül az égtől a táj...
Meghalok
itt is - : a gyönyörtől,
hogy
a repceföld színarany,
hogy
a lomb oly zöld, szinte tombol,
s
a kőnek is illata van;
hogy
áll a búza nyers kalásza,
mintha
világot nemzene,
s
e tájon az lel csak magára,
ki
végleg egyesült vele.
(Megjegyzés a tegnapi post-hoz: kicseréltem a fotót, akit érdekel, megnézheti az újabbakat !)
Bizony eljött az év fele, nyílnak az akácok, bodzák, hársvirágok.
VálaszTörlésEttől a kedvünk is más, no meg a helyettünk rimbe faragott gondolatoktól.
Amit Garai G. soraiból kiolvashattunk, és talán nem a csillagok állásából.
Tóth Árpád:Lélektől lélekig
VálaszTörlésÁllok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges,fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja,mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet,mely végre most
Hozzám talált,s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg,amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én,hogy átalszürve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom,véremmé iszom,
És csöndben és tűnödve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég,elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen,éjen s messzeségen át?
Ó,csillag mit sírsz?Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam,jaj,ki mondja
meg?
Ó,jaj,barátság,és jaj szerelem!
Ó,jaj,az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant,jeges űr lakik!
Bocsánat,de nem tudtam kiválasztani "csak" idézetet.
VálaszTörlésA Garai versenk azért is örülök,mert nagyon ritkán olvashatjuk,hallhatjuk verseit.
Gyönyörű verssel köszöntötted júniust.
VálaszTörlésEngem is próbára tettek az elmúlt napok,és vesztesnek mondhatom magam.Harag, sértődöttség, fájdalom...lehet, hogy én vagyok az oka?Egyébként skorpió a csillagjegyem, az lenne az oka?
(2.) próba.
VálaszTörlésBárcsak minden napom ilyen lenne, vagy legyen !
A beírásom nem sikerült.
Szerintem jobb is ! - és ne részletezzem.
Mára ismét OFF!
Délim, köszönöm a verset, jólesett elolvasni (újra).
VálaszTörlésBemka: nem tudom néha, hogy bizonyos dolgok miért történnek velem. Igazságtalannak érzem és keresem rá a magyarázatot. (Többnyire hiába...)
Milyen jó, hogy kinyitottam a gépet. Nálad mindig valami szép és érdekes dolgot talál az ember. Az utóbbi napokban én is tobzódtam az illatokban. Sajnos felénk az akác már elvirágzott, viszont a bodza tombol a környéken. A séták alkalmával állandóan a sövényekbe dugom az orrom, mert mindenféle loncok, jázminok, jezámenek nyílnak úton-útfélen. Gyönyörű illatokkal van tele mostanában Szárszó.
VálaszTörlésLássam, be vagyok-e "jelentkezve", vagy hogy .
VálaszTörlésPróba
Olyasmiket írtam tegnap, aminek a küldése nem sikerült: nem tudom,hogy a csillagjegyek alatt horoszkópot értsek ? Illetve én azért azt az 50-50%-ot sem nagyon hiszem, de lényegtelen. Ez nem azt jelenti, hogy néha ne olvasnék olyasmiket,de különösebben nem hiszek benne.
VálaszTörlésTermészetesen csak-csak megnéztem pl. Garai G.életét, bár nem tudom a vers melyik korából való és épp' milyen hangulatban lehetett. (...) Nekem jutott eszembe pl. petőfi S. A XIX.szd.költőihez (?) c. verse, melyben említődik, hogy "nagy munkát vállal az magára,ki most kezébe lantot vesz" - vagy valami ilyesmi. (folyt.) >
Értsd úgy, hogy (szerintem) - ismétlés - mindenki a maga baját érzi a legsúlyosabbnak, legfeljebb vagy beszél róla, vagy nem. Ugyanazok a dolgok / történések mindenkire más hatással vannak. Úgy gondolom, épp' elegendő valahogy úrrá lenni a "saját bajainkon", nem még keresni az okokat és további vívódásokat megélni ? Természetesen,ki-ki csinálja úgy, ahogy azt ő jónak látja,de én egyre inkább nem szívesen "osztom meg" a bajaimat másokkal. Lehetőleg próbálom kerülni azt is, hogy tanácsot adjak, hogy csinálnám más helyett. Nem olyan időket élünk. De,hogy őszinte legyek, ezt sincs kedvem részletesebben kifejteni. (Itt és most.)
VálaszTörlés(Nem lényeges itt és most, hogy ki-mit olvasott pl. Lengyel Józseftől)Emlékezetem szerint neki volt egy (kb.) ilyen gondolata
VálaszTörlés"Bevallom :
semmi jót se várok
se magamtól,sem magamnak,
de másnak se se mástól
az új esztendőben.
És az egész világnak se jósolhatok semmi jót."
(Igaz, ezt 1972 újévre írta,- és talán csak azért jutott eszembe, mert a félév is emlegetve lett.)
Gondolom az is a könyökötökön jön ki, hogy nézőpont (?) kérdése az is, hogy "már" június van, vagy "még" csak június van. :-)
A félig telt pohár esete.
Délim, szívemhez szóló verset találtál, főleg az utolsó sorait. Köszönöm.
VálaszTörlés@x-el egyetértek, a horoszkopokkal kapcsolatban, elolvasom, de nem hiszek benne.
Oda délre szebb napot, ne olyan reumás fájdalmast, mint itt.