Arról (is) észrevehető az öregedés, ha az ember felfedezi,
hogy „történelemmé” vált személyeket ismert.
A hét végén – többek között – Kékesdre is elsodort kalandozó
szellemem. Máriakéméndről hazafelé jövet kerestem fel ezt a kedves kicsi falut.
Már legutóbb, mikor erre jártam, akkor is megfordult a fejemben, hogy
Erzsébetnél le kéne kanyarodni – és nem bántam meg, hogy most erre az útra
tértem rá.
A falu neve valójában még gyerekkoromból maradt meg a
fejemben. Nagyapám jóbarátja, szegről-végről rokon, volt itt
igazgató-tanító. (Később a lánya lett a
keresztmamám.)
Nem tudnék egyetlen konkrét eseményt se felsorolni, de arra
határozottan emlékszem, hogy valamiképp mindig szeretettel volt ennek a falunak
a neve kiejtve nálunk – ami persze
nyilván az itt lakó jóbarátokkal (is) összefügghetett. De talán voltak egyéb
kedves, szép emlékeik is, mert találtam egy picike fényképet, amin Anyu
valamilyen népviseletbe beöltözve áll lányok körében – csak sajnos azt nem
tudom már megkérdezni, hogy itt készült-e
a kép ?
A település honlapján olvashatók ezek a sorok: http://kekesd.ekisterseg.hu/telepules/tortenet
„….Az itteni népesség elmagyarosodása a századfordulón
rohamos léptékkel hódított tért. Ennek az első szellemi atyja Merkle Adolf
tanító, aki 1908-ban halt meg, emlékét még ma is őrzik e községben. Őt az
1910-es években Böringer Izidor követte. A nehéz körülmények ellenére maradandó
nyomot hagyott a falu szellemi életében. Utánuk következett a falu
legemlékezetesebb tanítója Merkle Adolf fia, Merkle József, akinek a kulturális fellendülés köszönhető.
Fellendült a népművelés, színjátszás és a híres énekkar - mely 1932-41 között
működött - amely országos versenyeken és megyei rendezvényeken nagy sikert
aratott….”.
(Merkle József volt nagyapám barátja.)
Itt megmutatok egy, a település honlapjáról letöltött nagyon régi fotót, melyen a tanító úr is látszik a pappal az első sor közepén, illetve egy másik képet, amit sajnos csak most találtam és a helyszínen nem tudtam pontosan ebből a szögből képet készíteni. Volt viszont két másik fotóm kb. erről a helyről, amit 'morrmota' összeeszkábált nekem. Ebből látszik, hogy az eltelt évtizedekben megváltozott a szentháromság szobor, és az iskolaépületet teljesen benőtték a bokrok, fák, vadszőlő.
Bájos dombok között kanyarogva végül is beértem Kékesdre, s kissé elbizonytalanodtam a
falu közepén lévő útelágazóban, melyik utat is kell választanom ? Láttam egy Szentháromság szobrot, gondoltam
ezt legalább lefotózom, megállok a mellette lévő hatalmas hársfa árnyékában,
előveszem a térképet s megnézem, merre kell továbbmennem.
A sors, vagy a véletlen engem már többször hozzásegített
fantasztikus élményekhez, hát most is ez történt. Ahogy kerestem a legjobb
szöget ahonnan a szobor lefényképezhető, a fák takarásából előbukkant valami
harangtorony-féleség, majd egy klinkertéglás új, nagy épület, amiről két lépés
után azonnal kitaláltam, hogy ez csakis templom lehet.
Talán szégyellnem kéne, de hát én se értesülhetek Baranya
megye minden kulturális csodájáról, újdonságáról – mert mint kiderült, azért ennek
a
templomnak „híre” volt és van.
Felmásztam a dombra, második nagy szerencse, hogy teljesen
véletlenül épp akkor értem, oda, amikor a vasárnapi misének vége volt. A
templom egyébként zárva van. A harmadik szerencse az volt, hogy olyan kedves falubéli hölgyekkel
találkoztam, akik nem csak a templomról meséltek, de lehetőséget adtak arra is,
hogy a templom alatti helyiségbe beengedve engem, megnézhessem Holtság Károly
üvegművész Tiffany-s kiállítását. A templomról itt olvashatsz részletesen: http://www.kekesditemplom.hu/index.html
Meglehetősen nehéz lenne (nekem) építészetileg írni egy ilyen alkotásról, ezért csak azt tudom mondani, hogy modern, de mégis gyönyörű. A teljes egészében vörös klinkertéglából épített templom bennem valami olyan fura érzetet keltett, mintha Noé bárkája állna vörösre festve a kis domb tetején, mely hamarosan kifut a kikötőből, dagadó vitorlákkal.
(Rendkívül sajnálatos, hogy honlapjuk 2008 óta nem frissül -
vagy legalábbis én nem látom….Pedig állítólag többször volt/van itt értékes kulturális program is. )
Itt van Pécsvárad közelében, Pécsről busszal is ki lehet
menni – ha valakinek kedve támadna megnézni, csak bátorítani tudom.
A templom berendezése modern és egyszerű, talán egyetlen
kritikám a golgota képeire vonatkozik, ugyanis vörösbarna agyag színükkel
teljesen beolvadnak a téglákba, szinte észre sem lehet venni őket. Szépséges
színes üvegablakán („természetesen”) épp besütött a délutáni nap, és úgy
egyáltalán, az idő nem volt túl szerencsés a fotózáshoz. (A gépem és a magam
„tehetségéről” szó, se essen…) Azért a kiállításról is próbáltam pár fotót készíteni.
Hát a képek olyanok, amilyenek… az én emlékezetemben ez a
délután fényképek nélkül is csodaszép marad.
(Halk megjegyzés és senki se vegye kritikának, inkább
aggódásnak. Az üvegkiállítás helyiségben egyes tárgyak farönkökre vannak
elhelyezve. A rönkökből kibújt valamiféle cincér – mutatom a képen. Rengeteg van belőle...Nagyon
remélem, időben sikerül kiirtani és nem támadja meg a templom-belsőt egy
emelettel feljebb….)
A képekből is ítélve nagyon szép hétvégéd volt. Örülök, hogy megosztod velünk.
VálaszTörlésNem tudom,csak nekem nem működik a templom honlapja ? Próbálom beírni, hátha így jobb
VálaszTörlésKékesdi templom
Amúgy megnéztem a múltkor is beírt linknél (kistelepülések monográfiája , vagy valami hasonló helyen)- de nincs nekik monográfiájuk. (A címerük viszont a wikipedia oldalon ott van )
ezt @x találta
VálaszTörlésCsodás felfedezés, nagy szerencse!!! Micsoda templom! A Tiffany-ról nem is beszélve!Köszönöm neked!:) Ide -is- el kell mennem!
VálaszTörlésBepótoltam az elmaradt olvasandókat! Az angyalos kutató munkádhoz szívből gratulálok! Kékesdi templomi beszámolódat is nagy örömmel fogadtam. Méltán büszkék az ottani lakosok rá. Az üvegművészettel kapcsolatos információkért @x-nek, a gyönyörű fotókért köszönet.
VálaszTörlés