Tavaly nyár óta készültem erre a mai körútra. Valójában csak
a holnapi anyagból fog kiderülni, hogy miért is az a cím, ami…A teljes útvonal
– aminek csak a felét mesélem most el:
Pécs – Mánfa - Oroszló – Varga –
Kishajmás – Kovácsszénája – Pécs. Ez kb.100 km – s mivel tegnap éjjel esett egy
kis eső, abban reménykedtem, hogy kellemes napunk lesz. Nos kellemes volt – ami
az élményeket illeti, de volt délben vagy 32 fok megint, s épp erre az időre
esett a nap legnehezebb része, amit majd holnap mesélek el….
Első megállónk a mánfai Árpád kori templomnál volt. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére
szentelt templom festői völgyben, a településtől nyugatra a Sásd felé vezető út
mellett található.
A hagyomány szerint a középkori település elpusztult, odébb
költözött - a templom viszont túlélte a török idők pusztítását is, ám környékét
visszavette a természet. Úgy találtak rá, hogy a rengetegbe tévedt, és
szarvával a harangkötélbe akadt bika "harangozva" felhívta rá a figyelmet.
Nem először jártam itt, de minden alkalommal valami fura
varázslatot érzek, ha behunyom a szemem. Festmények alapján el tudom képzelni,
milyen is lehetett 8-900 évvel ezelőtt
az élet.
Anonymus azt írja a XII. század végén, hogy a régi
haza földjén sok volt a nyuszt, úgyhogy nemcsak nemes, hanem a gulyás, kanász
és juhász is evvel ékesíthette ruháját. Nem tudom persze, hogy itt a „világ végén” – Mánfa
környékén is ekképp öltöztek-e a nemes asszonyok, de szívesen eljátszom a
gondolattal. A szegény ember pedig akkor is beérte kevéssel, durva posztóval,
egyszerű vászonnal.
A templom egy kis völgyben áll, csend, béke és hatalmas,
fagyönggyel teli hársak ölelik körül. A selyemfüvű réten valami patak folyhat át,
partját messziről jelöli az épp most virágzó acsalapu. Az erdő üdezöld,
szinte érzi az ember ránézve is a zsenge
kis levelek selymét. A bodzának már csak napok kellenek és édes virágillattal
árasztja el a tájat.
Csodás csend van – a kis lábatlan gyík először el sem akarja
hinni, hogy birodalmát megzavarjuk, néz, néz egy darabig, s csak hosszas
töprengés után siklik tova.
Szép völgyben kanyarog az út, elhagyjuk a kőlyuki barlanghoz
vezető turistautat (de sokszor jártam erre, még barlangozó ifjúságomban !) látszik a Vágotra felvezető
nyiladék, melyen villanyoszlopok állnak őrségben.
Balról a karmelita apácák kolostora, jobbról a Sikonda felé
vezető útelágazás következik, aztán Magyarszék – hosszú, csendes falu, majd egy
nagy kanyarral felfelé iramodunk a gerincre, mely végül megcsendesedve
Oroszlóba ereszkedik alá.
Ám ez csak pillanatnyi, átmeneti csend, mert ez után jön az
igazi hullámvasút, le-fel-le-fel - én nem is értem, miképp hagyhattak egy
országúton ennyi buckát, vagy miért ezt a nyomvonalat választották egy főútnak ? Nem tudok Baranyában ehhez hasonló más utat. Még nem
érünk be Sásdra, amikor tábla jelzi mai
második úticélunkat: Varga falut.
Azért kívánkoztam Vargára, mert 1. tudtam, hogy világvégi
(zsák) falu, és az ilyen helyek mindig is érdekeltek 2. itt született egyik kedvenc íróm Sásdi
Sándor, akinek a leírások szerint itt van egy emlékháza is.
Az út csak emelkedik, csak kanyarog, zöld-zöld-zöld
akármerre nézek, üdezöld lent a völgy, túloldalán az erdő, zöldek előttem,
mellettem az útmenti bokrok, – és ez a valahogy átszíneződik az ég
kékjével, összefolynak a színek valami lágy tavaszi pasztellbe – elringató,
elzsongító, ahogy közben kanyarogni kell egyre feljebb és feljebb…
Aztán megérkezünk a faluház elé, ahol fűnyíró munkások
pihennek a hűsben. Egy nőszemély van közöttük, ő tűnik legszolgálatkészebbnek,
amikor a Sásdi emlékház után tudakozódom. Mondja, nincs itt a falugondnok, s
mivel a kulcs nála van, bemenni nem tudunk. Sebaj, lementünk a házhoz, miközben meghallgattuk ennek a kis falunak
(=szerencsétlen Magyarország bármelyik kis falvának) panaszát kísérőnk
szájából. Nincs munka, nincs jövedelem, nincs kenyér – tengődés van napról
napra. Már a kocsma is bezárt, nincs orvos csak havonta egyszer, receptírásra jön, nincs pap, nincs itt már
semmi a kakukk szaván és a nyírott fű zöld illatán kívül. Lassan emberek se
maradnak, aki tud, elmegy – nem mintha a városon több esélye lenne, de ott
legalább reménykedhet, míg itt még azt se…..
Mit is lehet erre mondani ? Semmit. Szipogunk a nyers fűillatban, hallgatjuk a
kakukkszót….
Majd átsétáltunk egy bájos, közel 150 éves kis kápolnához, megcsodáltuk Baranya megye leghatalmasabb tiszafáját a volt kastély volt parkjában, végül az egyre jobban melegedő délelőttben mi is leültünk egy árnyas padra, meghúztuk az ásványvizes üvegjeinket. Még ki se lihegtük igazán magunkat, amikor megérkezett a falugondnok – meg vele együtt a kulcs. Így hát szerencsénk van, megnézhetjük a házat.
A térképen jól követhető egész mai utunk....
Itt el kell mesélnem a saját kis Sásdi-sztorimat. Az 1980-as évek közepén vettem az első Sásdi könyvemet, s mivel igencsak megtetszett a stílusa, elkezdtem keresni régebbi kiadásokat. Össze is gyűjtöttem jónéhányat, de sehol, senki nem tudott tájékoztatást adni, melyek hiányoz(hat)nak még. Kinyomoztam az író budapesti címét és írtam egy levelet, melyben felsoroltam, hogy mely könyveit tudtam eddig megszerezni, s kértem írná már meg, a teljes sorozathoz melyek hiányoznak. Nos, az alábbi levél érkezett tőle:
Ezekért a (közel
negyed évszázada) leírt sorokért éreztem én úgy, hogy szeretném a könyveiből
megismert író szülőházát egyszer meglátogatni. Valahogy sosem jött össze – most
sikerült és nagyon örülök ennek. Ez a pont az „i”-n. Életem „elmaradásaiból”
egyet kipipálhatok…
Sásdi Sándorról itt olvashatsz: http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/s_menu/sasdi.htm
http://mek.niif.hu/02200/02227/html/03/342.html
(nem teljes)
Folytatás holnap…..
Köszönöm, hogy leírtad. Itt van a szomszédban, de én szégyenszemre nem ismerem Sásdit. Sem... Bár lenne időm Veled barangolni! Nagyon jó érzés lehet, hogy láttad a házat és így "kerek" lett a történeted! Várom a folytatást!:)
VálaszTörlésNem mintha az lenne a legfontosabb,hogy a tiszafához : állítólag Baranya megye legöregebb tiszafája,- ill. országosan a legnagyobb törzskörméretű,- igaz "többtörzsű, 442 cm.törzskerület. (Már ezzel is épp' elég időt elvesztegettem, a "kutakodással" a neten.) Könnyebb ügy volt a sarutlan (!) kármelitákat megtalálnom -régebbről emlékeztem, egy rokoni ügy miatt - sarutlan karmeliták
VálaszTörlésElgondolkodtam a "zsákfalvakról" (falvakról) írt véleményeden is,- mennyire lehet az valóban úgy ? - mert bizonyára minden relatív.
Varga (118 lakos / 2008-as adat)
Martonfa (203 fő/ 2010-es adat)
Igaz régebbi ismerősöm "csak" 1952-1973 között élt Martonfán, viszont egy másik ismerősöm meg kb. 2010-ben költözött oda (pontosabban vissza) (60 évesen)- stb. Gondolom minden kistelepülés helyzete más és más (?) - amúgy 352 olyan hely van, ahol 200-nál kevesebben élnek.
Bár (anno) én is jó párszor mentem "Balatonra"- (autóval) Magyarszék-Sásd felé - már akkor is jó sokan voltak, akik inkább Szigetvár/Kaposvár felé jártak. (Igaz, 1988-89-óta Balatonon sem jártam)- nem is nagyon tudom, manapság merre járhatnak az emberek ? (autóval) -
Valahogy sehol sem találom, hogy hol lehet eltemetve. (?) Viszont közben megtudtam, hogy Kende Sándor (1918-1992) 1946-ig Sásdi Sándor Pál néven írt...( van pécsi vonatkozása is)- viszont a Farkasréti temetőben ő van eltemetve - stb. Lilith fia (?) a sírfelirata.
VálaszTörlésTüskés Tibor is írt (2003) Sásdi Sándorról, de az a Pécsi Szemle nekem épp' nincs meg.
Nagyon kellemes olvasmany es kirandulas volt!Kivancsian varom a folytatast!
VálaszTörlésÚgy tudom, hogy a Kozma utca zsidó-temetőben van eltemetve.
VálaszTörlésKedvenc íróm nekem is, a legtöbb könyvét megvettem, antikváriumokban interneten,
volt amit még könyvesboltban.
Köszönöm az infót - nem tudtam. Örülök, hogy rátaláltál erre a bejegyzésemre - te vagy (rajtam kívül) a harmadik ember - aki egyáltalán ismeri a nevét.
TörlésIdén is jártam Vargán, itt olvashatod: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/06/felsoegerszegen-jartam.html