Annyira szeretném tudni, miképp működik az agyam ! Miért, hogyan bukkannak fel ezeréves emlékek egy mozdulat kapcsán ?
Vajazom reggel a pirítósom....
És egyszer csak 5 éves vagyok, ülünk a vacsora-asztal körül… Érdekes, hogy pl. arról, hogy reggel együtt ettünk volna, semmi emlékem nincs - bizonyára ilyen nem volt, részletekben ehettünk, ki mikor ébredt.
Látom a „meghatározott” rendet, ahogy körülüljük a nagy asztalt, velem szemben apám, tőlem balra nagymama, nagypapa, jobbról mellettem anyu és öcsém. Eszembe jutnak az imák: evés előtt: „Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk. Ámen.” Evés után pedig: „Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen.”
(Csak zárójelben: vajon ma hány családban mondanak ilyen imát ? Érdekes módon, látom a tévében, hogy Németországban, Ausztriában ez még ma is bevett, mindennapi szokás, városi családoknál is!)
Anyám két oldalán ülünk mi, öcsémmel. Anyu vajas kenyeret ken, egy szelet ide, egy szelet oda. És akkor az 5 (öt!) éves gyerek – én – megkérdezi az anyját, hogy:
- Anya én árvaházból hozott gyerek vagyok ?
Anyám – szemüvege mögött elkerekedett - szemére ma is emlékszem, s arra is, hogy ezt az esetet, - mint abszolút érthetetlent - később többször is megemlítette.
– Miért gondolod ? – kérdezi vissza.
- Mert az öcsém kenyerére vastagabban kented a vajat, mint az enyémre…
Slussz. Képsor vége…
Mi minden megfordulhat egy kisgyerek fejében – amiről esetleg nem is beszél, vagy kimondja és a környezete értetlenül áll, s csodálkozik: ezt most miért tette/mondta ? És nincs rá magyarázat, vagy ha van, akkor csak valami nagyon körülményes….
1950-et írtunk akkor, amikor ezt kérdeztem. Vaj mindenki kenyerére csak vékonyan jutott.
(Kép: http://www.foodandwine.hu/2010/04/21/a-vajaskenyer )
Most, hogy a képet kerestem, találtam ezt:
(Esküszöm, sosem hallottam, hogy létezik Mozartnak "Vajaskenyér" (Butterbrot) című zeneműve. Pedig lám, van ilyen.)
Valaha engem is nagyon érdekelt az emberi agy működése. Még kíváncsiságból az agy működéséről egy orvosi könyvet is vettem. Elolvastam, de "több kérdőjel" keletkezett, mint tűnt el. Én örülök neki, hogy többször jutnak eszembe olyan gondolatok, történések, ugranak be képek, amelyekre nincs ésszerű magyarázat. Olyan jó, hogy az írásod kapcsán nekem is megidőződtek gyerekkorom étkezései. A zongorázást hallgatva? Nem értem miért épp vajas kenyér a címe, de jó hallgatni.
VálaszTörlésNagyon jó érzés mikor az embernek ilyen régi emlékek jönnek elő! Ó de sokszor megtörtént már velem is. Ezt az imát gyakorta elmondtam és elmondom még a mai napig is mégha nem is hangosan:) A kenyérről sokszor eszembejut mikor nagymamám kérdezte "mit szeretnél enni" én mindig azt mondtam"zsíros kenyeret", de finom is volt az jó házikenyérrel.
VálaszTörlésAz előző bejegyzésnél @x ajánlott gyermekétkeztetésről szóló linket. ilyen témák között kutatva találtam rá erre:http://www.everydayme.hu/cikk/vaj-vagy-margarin?gclid=CMaMj-WlvLwCFeXKtAod6VwAxw
VálaszTörlésItt a válasz: nem az árvaházi, nem a testvér féltékenység, nem a szegénység...a szülő bölcsesség kente a te kenyeredre a vajat olyan vékonyan, ...gondolt az egészséges fejlődésedre...( sicc, ahogy @x írná)
Kyba, tudod gyakran gondolok olyasmire, hogy nagyobb gondom ne legyen, mint hogy e kettő közül melyiket válasszam...Sokaknak kenyér se jut, nem hogy rávaló....
VálaszTörlés