A költő életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Baranyi_Ferenc
Baranyi Ferenc: Kifosztva
Elvették
tőlem a Himnuszt,
csak mert
elénekelték.
Torkukkal
beszennyezték.
Elvették
magyarságomat,
mert
maguk magyarnak mondták.
S ha ők a
magyarok:
testvérebb
a török meg az osztrák.
Elvették
játszó kedvemet,
mert
silány alakításért
követelték
a tapsot.
Aminthogy
a tetszés jelének vették,
ha a
közönség szisszent, felmorajlott.
Elvették
az életemet,
mert
ifjúságom szép sólyommadarára
rút
kányák bélyegét sütötték,
miközben
füstifecskének hazudták
a maguk
egerésző ölyvét.
Most itt
állok az ország ajtajában,
hol
valaha kopogtatnom se kellett,
állok a
küszöbön, semmit sem érzek,
mert
elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni
a hazaérkezésnek.
Szeretem Baranyit, ezt a versét nem ismerem. 1993-ban született alkotás..., olyan, mintha tegnap írta volna. Szívemből szól.
VálaszTörlésKülönösen nem kell ráhangolódni, mivel a vers hangulata és a mindennapi életünk szinte semmiben nem különbözik. Sajnos! Ez a letargikus állapot uralkodik rajtam is.
VálaszTörlésBaranyi Ferenc fiatalkori szerelmes versei nagy hatással voltak rám! Szívesen olvastam!