Hésziodosz gondolatai

http://www.deutschlandfunkkultur.de

Felfoghatatlan, amikor olyasmit olvasok, hogy pl: Hésziodosz görög költő  i.e.  8.sz-ban élt…

Mikor volt ez ? Volt egyáltalán ?

Persze buta kérdések ezek – hisz sok mindennek nyoma van – letagadhatatlan.

Majd három évezreddel ezelőtt írta az alábbi sorokat – és ez egy hosszabb versből csak egy kis idézet. (Munkák és napok)

http://mek.niif.hu/06200/06221/06221.htm#1

És ilyenek olvastakor újra és újra felteszem a kérdést: mi változott háromezer év alatt ? – azon kívül, hogy vannak a technikában, tudományban újdonságok.

De az ember ? Az ember ?  

Ennyi idő nem volt elég megjobbulásához….

S bár úgy gondolom, olvasóim közt nem sokan vannak, akik ezeket a sorokat végigolvassák, (pláne nem az egész hosszú és nagyonis érdekes irományt és pláne nem 40 fokos tikkasztó hőségben, de) mégiscsak betettem ide a blogba, egy pici részét – ha másért nem, hát önmagamnak, emlékeztetőül. Annak, aki mégis rászánja magát a vers elolvasására, ajánlom, hogy lassan és elgondolkodva olvassa. Minden sor után gondolj arra, hogy  (majdnem) 3000 éve írták !!!! Tényleg érdemes és érdekes !

„…..Csak ne születtem volna e most élő ötödik rend

embereként, meghalni előbb, vagy a messze jövőben

élni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor.

Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember

gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk.

Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz,

s Zeusz el fogja törölni e fajtát is, ha az ember

már a halántékán ősz hajjal jő a világra.

Ellentét támad majd akkor apák s a fiúk közt,

s vendéghez vendéglátója, barát a baráthoz,

s testvérhez nem kedves a testvér, mint ahogy addig,

és nem tiszteli többé gyermek öreg szüleit sem.

Súlyos szitkokkal szólnak hozzájuk a durva

gyermekek, isteni bosszútól sem félve, a hálás

gyermek adóját nem fizetik meg öreg szüleiknek,

áll az ököljog, s egymás városait kirabolják.

Nem becsülik meg a jót, az igazt, aki őrzi az esküt,

inkább azt, aki gőgjében mindig gonoszat tesz,

tisztelik, és markában a jog mindenkinek, és nem

ismeri senki a szégyent, árt az igaznak az álnok,

mert hamisan szól és nem fél megszegni az esküt.

Sok baj sújtja a népet, s köztünk jár az Irigység,

annak örül, ha baj ér, csúf hangja van, arca kegyetlen.

Akkor a széles térségű földről az Olümposz

orma felé, öltözve fehérbe, elindul, az embert

elhagyván, fel örökké élő isteneinkhez

Aidósz és Nemeszisz: méltó harag és a szemérem,

itt csak a baj meg a kór marad és nincs ellene gyógyír….

…..Balgatag az, ki erősebbel mer szembeszegülni,

úgysem győz, csak a szégyenhez még társul a bánat."