Mi van a könyvekben ?

JANIKOVSZKY ÉVA: Mi van a könyvekben?

"Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.

Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevő a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévők érdeklik. Az én fiatal, fürge, okos anyukám minden könyvnek tudta a helyét, s ha kellett, felmászott a létrára, hogy lehozza a kék, vörös, lila kötésű könyvet a legfelső polcról is, és a vevő elé tegye. Büszke voltam anyámra, és egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a könyvekben? Hiszen az alsó sorokban is voltak kék, vörös, lila kötésű könyvek, tele apró fekete betűkkel. Szép színes rajzok, mint az én könyveimben, pedig egyikben sem voltak !

Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal? Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem? Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.  
Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát."

(Zárójelben: nem csak világ változik. Én is, nem is kissé. Valaha el nem tudtam volna képzelni napot, hogy ne vegyek könyvet a kezembe. Mostanában sokkal kevesebbet olvasok. Néhány okát tudom: pl. lelassultam, s az "élethez" több időre van szükségem. De valahogy a türelmem is kevesebb, válogatósabb is lettem és talán(?) már nem is vagyok annyira kíváncsi.
Nem, nem, nem tagadom le, hogy tévézni és gépezni "könnyebb", mint olvasni, nyilván ez is belejátszik a dologba. Érdekes módon mostanság verseket "kívánok" olvasni. Régi rímek jutnak eszembe és akkor megkeresem őket.
És voltatok már úgy, hogy kezetekbe vettetek egy könyvet, olvasni kezdtétek és arról, amit olvastok eszetekbe jutott valami, valami réges-régi dolog, aztán egyszer csak azt vettétek észre, hogy a könyv az öletekben, ti pedig a múltba merengve, a semmibe néztek és a múltat látjátok ?)