Két gondolat

Ma kicsit vegyes gondolatokat írok – mert egy része az előző témához tartozik, másik része meg ma reggel történt – és ezeket elmesélném.

Szóval a spóroláshoz: Mert hogy mindenütt át vagyunk ám verve – mi „kedves” vásárlók. A csomagolás-technika a kereskedelem legmocskosabb ördöge. Itt vannak pl. az átlátszatlan flakonok, melyek csak félig vannak és igazán kitartónak kell lenned, hogy ki tudj belőle préselni minden cseppet.

Csak példának mutatom a testápolót – amit én kéz-krémként használok – amit a sárga-tetejű tégelyben láttok, annyi volt még a flakonban  miután „kifújt”és azt gondoltam, üres… Lecsavartam a tetejét és egy éjszakára egy műag.pohár fölött fejre-állítottam. Ennyi jött ki belőle…

Szóval ha nem vagyok ilyen „szőrözős”, ez bizony ment volna a kukába.

Ugyanaz a helyzet a tubusos dolgokkal is. (pl. a fogkrémmel is, de momentán nekem épp egy másik krémes tubus volt kéznél.) Ha nem nyomod ki ennyire, akkor bizony pénzt dobsz a kukába.

Utálok minden „átlátszatlan/átláthatatlan” dolgot (nem csak átvitt értelemben). Mindenhol csalásra gyanakszom és meg is van az alapom hozzá. Nem akarnék írni a régi 10 deka helyett 9 dekás dolgokról…és sorolhatnám.

Egy biztos, oda kell figyelni sok mindenre. Ha nincs ehhez türelmed, vagy időd, bizony te is egy vagy az „eldobós társadalomból”.

A másik téma bár kicsit szomorkás, mégis valahogy annyira örült a szívem, amikor meghallottam, illetve aztán berohanva a fényképezőért meg is láttam őket. 

Reggel itt fölöttünk egy hatalmas fecskecsapat körözött. Valami elmondhatatlan érzés volt – aki látott ilyent, az megérti. Hozzáteszem, nem először láttam és nem először történt meg velem, hogy azonnal az a kairói kép jutott eszembe, amikor a Níluson hajózva egy hasonló, nagy, csivitelő fecskecsapatot láttam. Akkor arra gondoltam, édes kis fecskéim, ti az otthonomat juttatjátok itt a messzeségben eszembe. Most meg hát persze, rögtön Kairót… Micsoda kis varázslók. Százszor 20 deka öröm röpködött fölöttem… itt edzettek a nagy útra. Csodás élmény volt. Én az ilyesmiknek annyira tudok örülni és olyan hálás vagyok értük, hogy elmondani nem tudom.

És én tisztában vagyok azzal, hogy ezek a képek semmit se adnak vissza abból, amit én láttam (pláne nem, amit éreztem) - de azért megmutatom.