Feledékeny vagyok...

Most lehet rajtam nevetni, de ma épp annak örültem, hogy olyan feledékeny vagyok, amilyen. Általában karácsonykor szoktam az első zöld-diós üveget kinyitni, s mint delikateszt a vendégeknek kínálni. Szóval elfeledtem, de ma azért csak csak eszembe jutott ! Na bepótoltam a karácsonyi elmaradást. Tudom, ízlés dolga, nem mindenki szereti. Nem is lehet belőle annyit megenni, amennyit itt a kistányérra tettem, de egy ebéd/vacsora után 2-3 szem nagyszerű desszertként. Ilyenkor gondolok arra, hogy sokat kellett ugyan vacakolni vele, míg eltehető állapotba került, /= majd egy hónapig naponta / de nagyon megérte !