Németjuhászt találtunk Pécsett ! Folytatás: MEGVAN A GAZDA ! /már haza is vitte!/

Nem egészen ilyen, de hasonló:

Tegnap este becsengetett a kutyás barátnőm – nem először – egy talált kutyával… Gyönyörű és barátságos németjuhászt talált s annyira megsajnálta, hogy mindenképp szeretett volna segíteni rajta. Nem az első ilyen közös akciónk volt… Nekem rögtön eszembe jutott életem két Harry-ja, és valóban, ez a kutya a végtelenségig hízelgő, barátságos teremtés volt.
Nagy testű, – ha jól láttam, tiszta fekete /tán a hasa világosabb, ezt most hirtelenjében nem is tudom, meg hát már a sötétben és az izgalomban erre nem is figyeltem/. Nyakörv, biléta „természetesen” nem volt rajta. Legjellegzetesebb ismertetőjele két hatalmas, elálló füle. Ez ugyan szépségversenyen hátrány lenne, de egyébként nagyon aranyos, kedves kifejezést ad a pofijának. A nagy izgalomban persze kép nem készült róla, de még annyit tudnék elmondani, hogy 2-3 év körüli lehet, autóban nem utazott, feltehetőleg szabadban tartott, mert körmei jól lekopottak.
A viselkedése egyértelműen arra mutatott, hogy petárda-áldozat, aki félelmében kifutott a világból, s most nem talál haza. Nagyon éhes-szomjas és fáradt volt. Legnagyobb megdöbbenésemre a kutyamenhelyen senki sem vette fel a telefont, mint utóbb kiderült, ott csak egy éjjeli őr van. /Hogy normál napokon csak az van, tán még meg is értem, de hogy épp az átkozott petárdázós időben is… hát furcsállom/ A Bogádi úti Állategészségügyi Telep embere épp úton volt Hosszúheténybe, amikor utolértem telefonon, mondta, hogy ha be tudjuk fogni a kutyát, valamikor este érte jön, s elviszi az átmeneti telepre. Annyira aranyos, barátságos, már-már hízelkedő volt a kutya, ezért a barátnőm nem nagyon akarta, hogy a menhelyen kössön ki – ha csak pár napra is.
Egy ismerősét meggyőzte, hogy amíg a tulajdonosok jelentkeznek, addig fogadják be a kutyát. Ők is németjuhászosok, idén temették el mindkét öreg, beteg farkasukat, most épp kutya nélkül élnek. Elég nehéz volt a kocsiba becsalni a kutyát, ebből gondolom, hogy életében nem ült autóban, de azért egy kis falattal sikerült a csel. Aztán melléje ültem, és a hatalmas kutyát átölelve, nyugtatgatva, elvittük az ideiglenes befogadókhoz. Velük is igen barátságos volt. Biztos, hogy nem rossz helyen élt a kutya, minden jel arra mutat, hogy nagyon is normális környezetben tartották, csak akkor meg azt nem értem, hogy legalább egy vacak nyakörv egy bilétával miért nem volt rajta ? No, mindegy, most jó helyen van, remélhetőleg a gazdái keresni fogják, mert azt nem tudom, hogy az ideiglenes befogadók néhány nap után is megtartanák-e ? Márpedig nagy nagy kár lenne, ha ez a szépséges, okos, kedves kutya a nyomor-menhelyre kényszerülne.  

Aki hallja, adja át ! Aranyos, elálló fülű, 2-3 év körüli, németjuhász fiú keresi gazdáit ! Ideiglenes címe nálam !