Épp itt volt az ideje, hogy megnézzem magamnak az Expocentert, de bárhol lett volna ez a kiállítás és bármennyi lett volna a belépő, egészen biztos, megnéztem volna. (Nyugdíjasoknak egyébként 500.- Ft volt a jegy)
Ha valaki (még) nem tudná, kő-bolond vagyok, mát többször leírtam, valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a kövek iránt, számtalanszor „csak úgy” felszedek az útról kavicsokat, mert „megszólítanak” – és nem bírom otthagyni őket.
Na, ma délelőtt volt „nagy beszélgetés” (köztem és a kövek között) :- )
Eszméletlen, hogy mennyi csoda volt ott ! Komolyan mondom, alig bírtam betelni velük. Valójában a natúr kövek érdekelnek, az ékszernek „feldolgozottak” már elvesztik – legalábbis számomra – varázsukat.
Szerencsémre roppant toleráns kiállítók voltak, senki sem szólt rám, amikor kézbevettem, vagy csak megsimítottam egyik-másik csodát.
Ami szomorú volt számomra, hogy a divat-őrület már ide is betört… Eddig én még sosem láttam mesterségesen színezett köveket, de az árusok/gyűjtők elmesélték, hogy pl. az achátot megfelelő vegyi anyagokba áztatva fantasztikus, de főképp keresett és divatos színeket lehet előállítani, a türkizkéktől a püspökliláig. Ezt szomorúnak tartom, mert miért nem jó nekünk az, amit a természet megteremtett valamilyennek ? Miért akarunk ebbe is belepiszkálni ?
Készakarva nem vittem pénzt magammal, a pénztárcámban alig volt több, mint amennyi a hétvégi tejem megvásárlásához kell. Tudtam ugyanis, hogy ha kövekről van szó, gyenge jellemmé válok, és csak költöm, költöm a pénzem, ész nélkül…
Na de mi van akkor, ha nem hogy szólt, de egyenesen siránkozva könyörögni kezdett az egyik Csoda, hogy vegyem meg, hozzam haza ???
Jaj, voltam bajban… Az ára 1200.- Ft volt.
Háromszor is visszamentem az igen kedves és beszédes elárusító hölgyhöz, eleinte csak néztem, aztán másodszorra már kezembe vettem a Kincsemet, és alig bírtam letenni, mint vas a mágneshez úgy vonzódott a Kövem a kezemhez. Mondtam is a hölgynek, nagyon megvenném, de most inkább mégse….
Elindultam kifelé már a teremből, amikor eszembe jutott, hogy parkoló-automata-pénz is van az autóban. Abból futja majd a tejre…. Így hát fülig érő mosollyal visszamentem és közöltem, hogy döntöttem, mégiscsak megveszem, mert Nélküle nem bírok hazamenni…
Az eladó hölgyet valószínű meghatotta ez az abnormális ragaszkodásom, mert azt mondta, hogy nekem, odaadja 1000-ért. (Igaz, első vásárlója is voltam, talán ez is közrejátszott….)
Hát tényleg majd kibújtam a bőrömből… Kövem is van, tejem is lesz… kell-e ennél több a boldogsághoz ?
Ma nem…
Íme Ő, a KŐ: (mellesleg opál kvarc – nem a világ legértékesebb köve, de nekem mégis az !)
Az alábbi képek pedig a kiállításon készültek:
Ilyenek a mesterségesen színezett kövek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése