Az Origóház hozzám 10 perc séta+buszozás+10 perc séta – nincs túl messze, (és persze ugyanennyi hazafelé) szóval azért nem is a szomszédban van…
A portán azzal fogadtak, hogy jelenleg nincs aki felkísérne a kiállításra. (Ehhez tudni kell, hogy elég szerencsétlen módon, az épület emeletén van a kiállító terem, nyilván félnek, hogy lopni fog a kedves látogató, egyedül oda fel nem mehetsz…) Szerencsétlen portásnő kétségbeesve próbált keresni valakit, aki a CINKE meghívójára (!!!) mégiscsak elzarándokolt ide, és most nem tud bemenni…
Mondtam, megyek és keresek majd én valakit. Miközben a portás megpróbált segítséget hívni, egy dühös hangú fiatalember kiabált ki a folyósóra: „Most nem érek rá!” No, akkor fogott el a pulykaméreg…
Hát ha nem, nem… A kulcsra zárt ajtó legyen itt a bizonyítékom, csak eddig jutottam:
Nagyon örülök, hogy a barátnőmet nem hoztam ma kivételesen el magammal, mert azt a hírt (is) elvihetné Franciaországba, hogy Európa Kulturális Fővárosában így fogadják/várják a vendéget. Égtem volna, mint a Reichstag …Így csak sarkon fordultam és azzal jöttem el, hogy jól megmutattam a hátamat az Origónak, mert ezen túl belőlem mást aztán látni nem fognak.
A fenti lapról kimásolva, megmutatok azért néhányat Reisz Ilona képeiből.
Javaslom, nagyítsd ki a képeket ! Érdemes !
Nem és nem és nem értem…. Esküszöm, tényleg nem vagyunk érettek arra, hogy európainak nevezzük és érezzük magunkat….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése