2015. március 19., csütörtök

14


Előre is elnézést – nem  lesz vidám amit írni akarok. Akár hihetetlennek is tűnhet, pedig  nem kitalálás -  hanem szomorú tény. Viszont  annyira megdöbbentett a dolog, hogy azonnal "közlési kényszerem" lett tőle....Hát bocsánat. Holnapra van egy nagyon jó témám - esetleg hagyjátok ki a mait....

Tegnapelőtt meghalt egy osztálytársam. Mondhatom úgy is, megváltotta az Isten négy nagyon nehéz, szenvedéssel teli év után. Ennek a halálesetnek a kapcsán kezdtem el számolgatni, hogy kiknek a haláláról is értesültem mostanában. Visszakerestem a pécsi temető honlapján, (http://www.temetopecs.hu/napi_temetesek) január elsejéig:  12 ismerős….+ az osztálytárs, akinek a neve még nem szerepel + egy kolléganő férje, akinek hamvai a Dunába szórják s ezért a temető listáján nem szerepel = 14. 
Három hónap alatt tizennégy embert veszítettem el!!!!! Félelmetes....
Már az elmúlt évben is gyakran érkeztek gyászhírek eltávozott kollégákról, ismerősökről, de mivel nem járok temetésekre – ezek csak úgy "keresztülúsztak" az agyamon és igazából nem sokáig foglalkoztattak. De most aztán felgyorsult a (halál)tánc….

Ideje ismét napi imáim sorába bevenni az alábbi idézetet:

"………………Életünknek
minden órája gyönyörű ajándék,
már alig látjuk a tegnap letűntet,
ami holnap lesz, tilalmas talány még!
S noha ígért olykor az este rosszat,
örömöm is láthatta a bukó nap.

Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szivedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!........"
(Goethe: Marienbadi elégia) 

Kép innen:


3 megjegyzés:

  1. valahogy nekem is több jut belőle mostanában, és családtagok is...

    nem tudom, talán jobban figyelem?

    VálaszTörlés
  2. Ugyanez történik körülöttem is. Holnap mi is pont búcsúztatóra megyünk. Ami a holnapi eseményt még szomorúbbá teszi - ha lehet ilyet mondani -, hogy a nyugdíjas kort sem érte meg a barátom.

    VálaszTörlés
  3. Úgy gondolom, akarva-akaratlanul ( nem mindenki néz tv-t vagy olvas újságokat) - az is érinthet,hogy közismert személyek is sokan haltak meg. Nem sorolom.
    Viszont épp' a napokban olvastam Szepesi Györgyről (+felesége)- makk Károlyról, vagy épp' ma reggel (ismétlés) Moldova György a tv.-ben.
    Apósom,anyósom 80 év felettiek,- holnap egy 80 éves rokon szül.napi ebédjére megyek... - írom csak azért, hogy ilyesmiket se feledjünk !
    Ha nem is a témához : (újságban olvastam)
    "Általában rosszul ítéljük meg,hogy a múltban mennyire voltunk boldogok,ahogy azt is,a jövőben mennyire leszünk azok. Az öregedéstől a legtöbben tartanak - tévesen. A boldogságszint görbéje magasról indul, majd hanyatlani kezd, és a 40-es években éri el a mélypontját -utána viszont újból emelkedőre vált. Ennek egyik magyarázata,hogy ahogy öregszünk, és egyre érettebbé válunk,megtanulunk a valóban fontos dolgokra fókuszálni." (Ami azt illeti, próbáltam visszagondolni, mikor is lehettem kb. 40 éves.Igaz, ami igaz,- talán már előbb is,-eléggé lent volt a görbém...)Persze,minden relatív...

    VálaszTörlés