2015. március 9., hétfő

Én hogyan szoktam le….



Dohányzó vendégem jött a napokban – nem volt itt túl sokáig – mondtam ugyan neki, hogy hát  kinyitjuk az előszoba ajtót, ha nagyon akarsz, füstölj ott egyet – de hát nem, neki „más dolga is volt”… Elsietett. Szerintem én se tudtam volna mást mondani akkor, amikor még cigiztem. Mert bizony nekem se volt annyi eszem 20 évesen, hogy amikor mindenki fújta, én ne álltam volna közéjük….
Rég volt...mondhatom, életem egyik nagy sikerének tartom, hogy abba tudtam hagyni, és igencsak örülök neki....Hihetetlenül megdrágult a cigi ára, körülményesebbé lett a beszerzés lehetősége, mégis  - látom - sokan szívják... És nem csak az idősek, fiatalok is. 
Itt egy érdekes statisztikai vizsgálat eredményét olvashatjátok: http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/hu/content/hazai-es-kulfoldi-adatok-tanulmanyok
 
Ám hogy xx év után milyen nehéz abbahagyni, azt csak az tudja, aki megpróbálta. Én is számtalanszor kudarcot vallottam. Aztán egyszer kezembe került egy könyv: Allen Carr: „Leszokni a dohányzásról – így könnyű” volt a címe. Részben ebből, részben egyéb helyekről szedett ötletekkel próbálkoztam, s láss csodát: sikerült ! /Le se írom, hány év után, de sok év után…/
Szóval az volt a lényeg, hogy este eldöntöd: másnaptól nem gyújtasz rá többet. Az első 3 napon csak folyadékot ihatsz. Mindegy, hogy mit, de csak folyadékot. A harmadik nap már olyan éhes voltam, hogy minden jutott eszembe, csak a cigizés nem… A negyedik naptól lassan – mit egy nagybeteg – kezdtem az evésre visszatérni, először csak pirítóssal, főtt krumplival, parizerrel, aztán a hét végén már rendesen ettem.
És a következő hétfőn már egész jó érzés volt, hogy most nem kell koplalni – igaz cigizni se. Ezt az első akadályt nagyszerűen vettem.
Csakhogy az elbukás – aki próbálta tudja – hamarosan jöhet. Nem kell sok hozzá, csak egy idegesítő szitu, egy hülye kolléga, egy szerencsétlen esemény, és máris rohan/t/ az ember a ’kisbótba’, és kilépve annak ajtaján már ott füstölgött a szájában a cigi.
No, itt van a fenti könyv legjobb ötlete: Abban a pillanatban, amikor rád tör az idegbaj, hogy most kell !! MUSZÁJ, mert ezt nem bírom ki cigi nélkül, akkor menj be a WC-be/fürdőbe, zárd magadra az ajtót és tedd fel hangosan a kérdést magadnak: „Attól az egy szál cigitől ez a problémám most meg fog oldódni ?”  
És ha normális vagy, akkor persze, hogy azt válaszolod: „Dehogy fog megoldódni”.
És ekkor nyerted meg a csatát. Nem mész át a boltba, nem gyújtasz rá, és győztél ! Nekem ez a módszer segített. Próbálja meg, aki le akarna szokni !

8 megjegyzés:

  1. Te tényleg cigiztél? Hát ezt nem is tudtam! De! minden elismerésem annak, aki bármilyen függőségéről le tud szokni, le tud mondani.
    Szerencsére nem tudom milyen a nikotin-függőség. De a függőség nálam a csoki-édesség. Arról sem könnyű lemondani.

    VálaszTörlés
  2. Épp a napokban volt körülöttem a téma. Én sem vagyok nikotin-függő, nem is voltam soha.
    Egyik fiatal kolléganőnk babát vár, a hatodik hónapban van és még mindig dohányzik. (Szomorú, felelőtlen és felháborító is nekem.) Állítólag az orvosa azt tanácsolta, hogy ne is hagyja abba,csak csökkentse... ?!
    Nehezen hiszem, hogy egy orvos ilyen tanácsot ad, ha igen, akkor ez nekem nem orvos.
    A leszokásról azt gondolm, kell valami ok (cél) -hozzá rituálé- ami fontos neked, hogy győzni tudj a függőség felett.
    A családunkban van két olyan ember, akik "ették" a cigarettát és sikerült "egyik napról a másikra" elhagyniuk.

    VálaszTörlés
  3. én is szívtam (csak a gyerekeim születése körül hagytam abba,előtte/utána néhány évig, de mindig visszaszoktam) azt hiszem úgy van ez, mint minden függőség, hogy csak nem szívom...legutóbb 10 éve hagytam abba, de még megvannak az öngyújtóim, és az utolsó bontott doboz (félig telt cigisdoboz)néha egy-két vendégem beleszív...
    de még mindig eszembe jut néha, amikor pl. elpakolok a konyhaszekrényben, és egy-két óra múlva leülnék gyönyörködni a rendben, "de rágyújtanék most pihenésképpen" ...de nem teszem, utálom a szagát, még a lépcsőházból beszivárgó füstszagot is rühellem

    VálaszTörlés
  4. és igen, én is úgy szoktam le, hogy "ezt most NEM szívom el" a következő rágyújtásomnál megint? ezt most nem szívom el....aztán számolgattam az órákat, mennyi ideje nem gyújtottam rá...aztán másnapkörül kaptam egy lázas náthát, ki se bírtam kelni az ágyból, nemhogy rágyújtani...és amikor meggyógyultam, már "napok óta nem cigiztem"...és számolgatni kezdtem, hány napja nem gyújtok rá...aztán hetek...hónapok...évek...most meg már lusta vagyok "visszaszokni"

    VálaszTörlés
  5. Én itt most kakukk tojás vagyok , soha nem cigiztem .
    De! A szemem előtt zajlott le két leszokás is . Az első az anyai Nagymamám volt. Ő még 55 éves korban mehetett nyugdíjba, azt mondta , ha elérem a nyugdíjat leteszem a cigit. És egyik napról a másikra elhagyta az 5éves tervet, fiatalabbak kedvéért ez volt a cigi neve.Soha többet nem gyújtott rá, 83 évet élt.

    A második az J. életem párja.
    Elment Apósom , hirtelen történt.
    Úgy megviselődött J. hogy akkor azt mondta nem is kívánja a cigit .
    Ennek már 13 éve, és azóta sem gyújtott rá .

    Nagyon kedves Barátnőm pedig nem képes leszokni .
    Pedig szerintem is "csak " elhatározás és nagyon erős akarat kell hozzá .

    Mondom én aki soha sem.......

    mmama.

    VálaszTörlés
  6. Nem akarnám magamat "védeni,"... de talán nem mindegy, hogy ki,milyen erősségű cigarettát szív és mennyit - naponta. Valószínűleg könnyebben "leteszi" a cigarettát az, ki' kevesebbet szív (?) - bár sosem érdeklődtem ez után sem.
    Amit tudok : ( hogy elfelejtődött...) - tervezve volt, hogy akik "egészségtelenül élnek" ( táplálkoznak) -majd drágábban kapják a gyógyszert ( "cukrosok" - " tüdősök"... stb.) Bár nem hinném,hogy ettől leszoktam volna. Épp' 4 éve járok a tüdőgondozóba - ( egy COPD nevű "nyavalyával" - és "gyógyszereznek" - stb.) "Mondják"... írják... minden 4.ember ebben hal meg... (ne legyek cinikus... majd kiderül.)Az is meglepett - bár tudják,hogy dohányzom, még soha,egy szóval nem mondták, hogy hagyjam abba ! Persze, van lelkifurdalásom, mert a havi gyógyszerem az 9590 Ft - (én fizetek 959 Ft ) - bár ezt csak a háziorvos receptjéről olvasom most... (valahogy 1000 Ft felett szoktam fizetni...) - stb.
    Állapotom bizonyára javul... régebben 3 havonta kellett megjelennem,- "újabban" fél évente (...)
    [Mellesleg csak kérdezném, hogy tüdőszűrésen mikor jártatok utoljára ?...]

    VálaszTörlés
  7. Nos, aki leszokott, az tudja, hogy bár nem lehetetlen, de nem is könnyű. Én nagyon örülök, hogy nekem sikerült. Most már talán megfizetni se tudnám, vagy csak valaminek a "kárára"...Aki nem próbálta, annak azért szerencséje van - mert legalább emiatt nem kell aggódnia - habár, a füstös piszkos városi levegő sem igazán egészséges....
    @x: évente járok tüdőszűrőre IS. Meg mindenféle ellenőrző vizsgálatra - amíg ingyen van (szoktam volt mondani....)

    VálaszTörlés
  8. Regen irtam mar,de mindig olvaslak. :) En is cigiztem ,de sosem voltam szerencsere eros dohanyos.Talan akkor szivtam tobbet,ha ejszakankent vizsgakra tanultam.
    En is nagyon orulok,hogy le tudtam szokni rola,sokfele okbol is.Az egeszseg a legfontosabb meg anyagi okokbol is. Amire pedig fiatalon egyaltalan nem gondoltam: ahogy szoktak mondani a cigaretta visszasziv.Ahogy korosodunk a cigi meg jobban meglatszik az arcunkon is.Hiu az ember,hat ezert is orulok :)
    Miutan abbahagytam,idonkent tarsasagban meg el-el szivtam egyet-kettot,vagy ,ha valami miatt idegeskedtem,de egy ido utan szerencsere mar akkor sem kellett.
    Szerintem is hiaba mondjuk egy cigisnek,hogy szokjon le,bar sokat segithet,de sajat elhatarozas es akaratero kell hozza.

    VálaszTörlés