„Tartós tojás” /avagy élet a pocsolyákban/

2007.09.7.péntek
Az élõ fosszíliáknak nevezett pajzsosrákok – akik már a dínók előtt is a földön éltek, ma is itt vannak.

Akvarista körökben köztudott, hogy a kis pocsolyákban, élõlények ezrei nyüzsögnek. Ezek közül legismertebbek az ún. vízibolha /Daphnia/, a Cychlops, és a Diaptomus. Ezeken az apró rákocskákon kívül még számtalan, a tudomány számára is meglepetéseket rejtõ lény él itt. Egyik különlegesség a pajzsosrák.

Hazánkban két fajuk fordul elõ, a tavaszi és a nyári pajzsosrák. Mind két faj a pajzsos levéllábú-rákok képviselõje. Az eddig ismert rákokhoz semmilyen hasonlóságot sem mutatnak, hiszen ezek hátát pajzs fedi. Lábaik, csápjaik és a farkuk is más. Fõ ismertetõjük az egész hátukat fedõ pajzs, ami alól csak az elsõ pár lábuk és a farkuk látszik ki. Nagyszámú (70 pár) lábaik pontos meghatározói fajuknak. Felülrõl nézve látható, hogy elsõ pár lábuk három ágra oszlik ami az elcsökevényesedett csápok szerepét vette át, vagyis a mechanikus ingerek felfogására specializálódott. Látószervük négy pontszembõl és két összetett szembõl áll. Testük végén igen feltűnő a két, sok ízből álló nyúlvány, amelyet furkának (furca) nevezünk. Táplálékuk változatos, növényi és állati eredetû egyaránt. Erõs szájszervükkel megrágják a vízinövények szárát, gyökerét, így elpusztíva azt. Ezért a rizsföldeken nem kívánatos a jelenlétük. Az iszapban turkálva megtalálják és felfalják a kisebb rákokat, rovarlárvákat.

 

Sokszor nagy tömegben találhatóak az idõszakos pocsolyákban. A vizek kiszáradását csak a petéik vészelik át: száraz iszappal együtt a szél messzire elsodorhatja õket. Kedvezõ körülmények között kikelhetnek, de akár nyolc-tíz évig is megõrzik életképességüket. Nem védett fajokról beszélünk, de ezek is veszélyeztetettek. A kisebb gödrök, tócsák feltöltésével az élõhelyeiket eltüntetjük, ezáltal nem jöhetnek létre az idõszakos kis vizek. Hiába a szárazság tûrõ pete ha nincs közeg amiben kikelhetne és élhetne.