Nem bírtam itthon maradni. Olyan pompásnak ígérkezett a mai nap - s az is volt - elmentünk hát újra Magyaregeregyre. Amit a legutóbbi ott-jártamkor is láttam, csak elfelejtettem megírni, a Hosszúhetény felé vezető úton az öreg cseresznyefákat kivágták, viszont nagy örömömre új, fiatal fácskák szegélyezik az utat. Nagyon remélem, megmaradnak, s mint elődeik, sok sok éven át fogját díszíteni, hangulatossá tenni ezt az utat.
 |
Az egregyi völgyben mindig valami olyasféle boldogságot érzek, mint Szlovéniában. Nyilván a táj hasonlatossága az oka. Ha oda már nem jutok el, akkor legalább ezen az úton autózva oda-gondolhatom magam bármikor...
 |
Már piroslik a kecskerágó
Egy kép erejéig megálltam kedvenc helyemen, a Mézesrétnél. Erre járva, őszintén szólva, mindig irigykedem arra, aki meg tudta venni ezt a Zobáki bánya egykorvolt víztározóját és saját kis birod
almává alakította. No de legyen vele boldog. Nézni én is nézhetem. A másvilágra vinni meg ő se tudja...
 | |
Egregyen készült egy kép arról a kutyáról, akinek a sorsa nagyon bizonytalan. Gazdája Bp-re megy dolgozni, s nem tudja kire hagyni a kutyát.
Ha olvasóim között lenne valaki, aki tudna egy jószívű emberről, aki kertes házába befogadna egy 10 éves malamut kan kutyát, jelentkezzen ! A cicának már van gazdája...
 |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése