Gyulai Pál : Tanács
Kiket szeretsz s a kik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szived', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szivünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanu, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése