Mert már csak ilyenek vagyunk….

2007.09.29.szombat

 

 

 

 

Nem tudom, jut-e eszébe valakinek is, amikor egy csipet sót szór a vajas kenyerére, hogy az a só honnan jött ? Megnéztem az én sós zacskóimat, de csak az van rajta, hogy ki csomagolta. Ám hogy a sót hol bányászták, az nem derül ki. Ezt most azért írom csak le, mert az ARTE TV-ben fantasztikus filmet láttam a „Csodavilágok” sorozatból. Bolíviában az Andok hegyeiben van a föld legnagyobb sókitermelő helye. 3700 magasban, kegyetlen körülmények között dolgoznak itt az emberek. Csak lapátolnak és lapátolnak – fél évig. Aztán jön a jódozás. Ilyent se láttam még ! Mivel előírás bizonyos jód % a sóban, hát „utó-jódozzák”. Kézzel. Úgy „gondolom-formán”…5 lapát só, egy marék jód…Van olyan fajta só is, amit tömbökben vágnak ki, mint a jégkockákat, anno. Egy kocka pontosan 15 kg. kell legyen, mert a láma 30 kg-ot bír csak el. Az úttalan utakon ugyanis csak lámákkal lehet szállítani az árút. Cserkereskedelem uralkodik többnyire még ma is, 30 kg. só = 30 kg. kukorica. Visszaúton se jönnek „üresen” a lámák. Egy nap 15 km, egy forduló 3 hónap, és évente kétszer tudnak fordulni, mert aztán télire vált az idő. Hát kérem tessenek esetleg erre is gondolni a csipet sóval ujjaik közt… A só /se/ a szupermarketben terem.