William Blake: AZ ESTI CSILLAGHOZ
Ó, szőke hajú angyala az estnek,
Most, míg a nap megül a hegyeken, gyújtsd
Lángra szerelmi fáklyád, és sugárzó
Koronáddal mosolyogj ágyainkra!
Mosolyogj szerelmeinkre, s míg az ég
Kék függönyét elhúzod, hintsd ezüst
Harmattal a virágokat, ha jókor
Álomra hajtják édes szemüket.
A tóban ringasd el a szeleket,
Ints csendet parázsló szemeddel, és
Ezüsttel mosd el a homályt.
Hamar, jaj,
Hamar itt hagysz; aztán a farkas ordít
S az oroszlán szeme izzik a fák közt:
Nyájaink gyapja szentelt harmatodtól
Csillog; ó, nézd s vedd oltalmadba őket.
Ezt a verset most csak azért tetem be ide, mert a múltkori csillagos posthoz találtam jó képeket. Íme:
 |
| Fiastyúk |
 |
| Orion |
 |
| Göncöl szekér |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése