Néha bánom, hogy azt a címet adtam a blognak, amit. Még szerencse, hogy beírtam: "...Ám ide kerül néha olyasmi is, ami elgondolkodtat, vagy elkeserít, de hozzátartozik a hétköznapjaimhoz, az életemhez...."
Mert ma reggel is: csodálatos napfelkeltében volt részünk - Lilivel ugyanis korán ébredtünk és korán mentünk sétálni. Ám pechemre az Ullmann /később Erzsébet/ telep felé indultunk. /Aki nem tudná, ez a Marx u. és Hársfa u. között, a Bártfai utcai templom melletti régi bányászkolónia neve volt hajdan./
A teniszpályák mellet van egy játszótér is. Mindig is elhanyagolt volt, mindig is próbáltak javítgatni, újítgatni rajta. Most, hogy a harmadik teniszpálya is megépült, új kerítés készült. A múlt héten még ép volt, amikor arra jártunk. Most a fele szétszedve és eltüzelve a gyerek-homokozóban volt. A mocsok leírhatatlan. Én a kutyámat se szívesen hozom erre már, nem tudom, van-e anyuka, aki ide kiviszi a gyerekét, pedig hát volnának itt /bár eléggé lepusztult/ gyerekjátékok is. Egyértelműen látszik, hogy csövesek éjszakáznak itt, s ez az "éjszakázás" nem az alvásra vonatkozik csak. Összetört üvegcserepek, műanyag flaskák, sörös dobozok, papír, rongyok...Komolyan mondom elképesztő.
Elmerengtem rajta, hogy ha a környék házaiba bedobálnék egy-egy cetlit : "Vasárnap rendbe rakjuk a parkot-játszóteret ! Gyere el, segíts Te is !" felirattal, hát eljönne-e valaki ? Volna-e értelme az egésznek ? Ez itt szerintem a legnagyobb baj, hogy hiába is lenne néhány lelkes ember, aki hajlandó lenne szabadidejét is feláldozva rendet tenni, 1-2 nap múlva ugyanez a mocsok fogadná.
Nem értem egyébként, hogy a rendőrség miért nem járkál az ilyen helyek felé éjszaka ? És ha ott mondjuk részegeket látnak, akik a kerítés tüze körül "melegszenek" - hát miért nem lehet/ne eltakarítani őket onnan ?
Az az érzésem, hogy a fiatalok, akik ilyen mocsokban nőnek fel, részben megszokják ezt, /fel sem tűnik nekik, hiszen mást nem ismernek/ másrészt azt kell lássák, érezzék, nem érdemes a "köz vagyonára" vigyázni, mert rongálásért nem jár semmiféle megtorlás. Ugyanitt történt még tavasszal, hogy rászóltam a ping-pong asztal tetején ugráló tizenévesekre, hogy mégis miért csinálják ezt ? Hát nekik készült, miért rongálják, ha már nem játszanak rajta ? Nem írom ide a válaszukat... Az egyetlen elfogadható mondat az volt, hogy "Mi közöm hozzá, hogy ők mit csinálnak ?"
No, hát így vagyunk...Ha képes lennék erre nem gondolni, ezen nem rágódni, akkor mondhatnám, a napfelkelte széppé tette a reggelemet:
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése