Alkonyi prológus

2007.12.05.szerda.

Hosszú és fárasztó napom volt. Az előbb BB. blogjában idézni kezdtem két verset, most ide bemásolom. Illenek a jelenlegi hangulatomhoz.

Babits Mihály : Alkonyi prológus

Itt van az alkony, jó takaró  

a hegyek ormán lilul a hó  

itt van az alkony, csittul a zaj:

elhallgat a fény és fölvillan a dal.  

Villanj csodavillany, villanj csodanóta

ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?  

Mióta daloltam, amióta lettem:

mert fájni születtem, ki dalra születtem  

s még messzire zenghetsz majd mostoha dal,  

megéri, megéri, aki fiatal.

A nappal, a lárma űzött a magányba, 

hol senkise hallott, a puszta homályba:  

most itt van az alkony, most jer elő,  

mint éji merénylő, titkos szerető:

mert kedves az alkony annak, 

aki lázad és kedves az alkony annak, 

ki szeret: elhagyni ilyenkor, kicsábul, 

a házat s nem tűrni az égnél lentebb födelet.  

Az ég is ilyenkor kitakarózik  

és emberi szemnek kirakja a kincsét;

a lélek az égbe fölakarózik,  

mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:  

Dal, éji merénylő, titkos szerető,  

dal, mostoha lélek, most jer elő:

másnak csupa fátyol, neked csupa látás,  

itt van az alkonyat, itt van az áldás.

  .

Weöres Sándor: Altatódal

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!

Hold-lepte úton,

Csillag-lepte úton,

Két kutya kullog,

Köves, szeles úton.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!

A nagyfülu kutya kérdi:

Rózsa-rózsa mit csinál?

A nagyorrú kutya kérdi:

Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál

Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,

Addig jó, míg szundikál.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!