Csoda

2007.12.05.szerda
 Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, sőt a konyhámon is túl, a fürdőszobámban történt jó egy hónapja egy baleset. Ahogy kinyitottam a mosógép tetejét – ne kérdezd miképp – a fémtetővel kitéptem a karórám felhúzóját. Persze, hogy sehol se találtam. Nagy bánatosan, de még reménykedve, elvittem az órásomhoz – aki épp szabadságon volt. Indult a kálvária: másik hármat kerestem fel, mindenhol azt a választ kaptam, hogy ez egy régi óra /7 éves max!/ és már nem gyártanak hozzá alkatrészt. Amikor az „én órásom” visszajött szabiról, hozzá is elzarándokoltam, reménykedve. Ő legalább azt mondta, hagyjam itt, kb. 2 hét alatt megtudakolja, lehet-e még egyáltalán alkatrészt venni ehhez a típushoz. /Mint látod a csatolt képen, tényleg nem egy svájci óra./ Két hét elteltével visszamentem, már meg se lepődtem, mert termesztésen az volt a válasz, hogy nincs hozzá alkatrész. Rögtön ajánlott is másikat helyette… Nos, karácsony előtt a csudának hiányzik egy soron-kívüli óra vásárlás, meg volt is otthon egy még régebbi órám, tartalékban. Elkezdtem hát azt hordani. A táskámból elfelejtetem kivenni és fájó szívvel a kukába dobni a hibásat. Micsoda szerencse néha a feledékenység ! Ma mostam, s az utolsó öblítés vizének lefolyása után a kádban valami kis izét láttam. Még jó, hogy valami csengettyű megszólalt bennem, és nem söpörtem meggondolatlanul, mint valami maszatot bele a lefolyóba. Nos kérem az az izé az órám felhúzója volt. Az elmúlt kb. egy hónapban min. 4-szer de lehet, hogy ötször mostam. És egész a mai napig nem jött ez a kis vacak elő. És akkor ma – tán a Mikulás ? – elővarázsolta. A második lépes az volt, hogy megpróbáltam bedugni a helyére. Nem nagyon reménykedtem, mert hát azért egy óra – gondoltam én – nem úgy működik, hogy a felhúzóját ki-be lehet dugdosni… És akkor másodszorra is csoda történt. Az óra azonnal elindult. Négy órája jár – s remélem nem is egyhamar fog megállni. Szóval reménykedhettek. Igenis történnek néha csodák !