Az alábbi dalnak az a címe: „Leise rieselt der Schnee” Igen, halkan hullik a hó….rég volt ilyen karácsonyias hangulatú karácsonyunk…. Ma délután a BR-en egy szép és érdekes filmet néztem, az alpesi hegyi-emberek elmondhatatlanul nehéz éltét mutatta be. Egy anyát, a 2 fiával, tehenekkel, birkákkal, lóval, malacokkal, kutyával, macskával és a hajnaltól éjszakáig, január 1-től december 31-ig tartó kemény munkájukat. Én az elvégzett munkám jóleső tudatával hevertem egy meleg szobában, s el-elkalandoztak a gondolataim.
Épp ma kaptam egy PPS-t, amiben az fejtegeti a szerzője, hogy igenis boldog lehetek, mert sok sok millió/ezer/száz embernél jobb körülmények közt élek. Nem győzöm hangsúlyozni, én ennek általában tudatában vagyok, de egyáltalán nem árt, ha ilyesféle emlékeztetőket látok/kapok néha, mert akkor hálásabb szívvel tudok köszönetet mondani azért, ami van, s nem azon siránkozom, ami nincs. Volt ma délután még egy gondolatom, ami egy szó a „Hagyomány” körül keringett. Rátok bízom, gondolkodjatok el, Nektek miféle hagyományaitok vannak ?
Főleg persze családi hagyományra gondolok. Nekem – sajnos – azt kell mondjam, kevesebb van, mint amennyit szeretnék, vagy amennyit jónak tartanék. Rajtam /is/ múlott ? Meglehet…De valahogy úgy érzem, aki nem ápolja magában, családjában az elődök emlékét, az valahogy nagyon magányos. Bizonyos helyzetekben ha nincs kire/mire hivatkozni, akkor nehéz ebben a világban megkapaszkodni, mert nem nagyon van mibe… Lehet persze, hogy nem így látják/gondolják sokan. Mindegy, én csak leírtam ami ma délután eszembe jutott – talán épp karácsony kapcsán. .
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése