Álom-motorosok

Alább azt írtam "pallaci"-nak a sport-témákat hiányoló bejegyzésére, hogy nem szeretem a sportot, azért nem szerepel itt a blogban. Kivétel a lósportból a ló. Ez igaz is, de még valami eszembe jutott.
Bár pár nappal ezelőtt elég elítélően írtam a motorosokról, ám azért mégis van valami, ami érdekelne, ha egy újabb élet lehetőségét kapnám meg. 

Szeretnék egy olyan motoros bandához tartozni, akik friede-freude-eierkuchen / = béke-barátság/ – elvével motoroznak a világban. Ahányszor látok filmen ilyen motoros „bandákat”, valamiféle szabadság-függetlenség-végtelenség érzés bukkan fel az agytekervényeimből. Tegnap is volt a tv-ben egy meglepetés-műsor, ahol a legkülönfélébb embereket ajándékoztak meg a barátaik ezzel-azzal. 

Volt egy ilyen „vad-motoros” amúgy birkaszelíd fickó, aki a motoros csoport lelke volt, és barátai őt lepték meg azzal, hogy kedvenc zenekarát meghívva, egy élő adás részese lehetett, + megkapta a legújabb cd-jüket. Amúgy nekem a „Szelíd motorosok” c. siker-film nem tetszett. Számomra szomorú és értelmetlen sztori volt, nem tudom mitől lett annak akkora híre. Az én képzeletemben ezek a motorosok „szabad” emberek. 

Olyanok, mint az ősidőkben a lóháton vándorló kalandozó népek. És főleg békések, nem durvák. Tudom, persze, hogy tudom, a valóság nem ez, vannak ezek között is szélsőséges, vad palik, vannak esztelenek, akik gyorshajtással mások halálát okozzák. Sőt... Én azonban valami békés csoportosulásban lennék tag – legalább egy álom erejéig. Aztán más sport tényleg nem érdekel… Ez a zene viszont nagyszerű: