Hátborzongató...

Számítottam arra, hogy ma is szép idő lesz, s már tegnap este nekiálltam sütni. TH-nak /meg magamnak/ egy-egy szép kis mazsolás-kalácsot, D-nek, /a pártfogolt, nevelőotthonos kislánynak/ pedig a kedvenc kakaós sütijét.

Azt hiszem nem is írtam arról, hogy az átmeneti otthonból elkerült a „végleges” helyére, egyik komlói lakásotthonba. Kíváncsi voltam, milyenek ott a körülmények, és a sütit is vinni akartam. + az út másik indoka az volt, hogy idén nem látogattuk meg Lili Komlón élő fiát, Marcit, s mivel ők a lakásotthon közelében laknak, logikusnak tűnt, hogy ezt is bepótoljuk. A cím, hogy „hátborzongató” – természetesen nem ezekre a látogatásokra vonatkozik, hanem a – számomra – megdöbbentő erejű, a komlói utat szegélyező táblákra. Ezen a veszélyes útszakaszon /Árpád tető és Mánfa között/ 6 vagy 7 az alábbihoz hasonló tábla áll: 


 

Felteszem, már más lehetőségük az illetékeseknek nem volt arra, hogy felhívják a figyelmet az útszakasz veszélyességére. Aki nem ismerné, ez a talán 2 km-es szakasz tele van kanyarokkal, és tele van őrült motorosokkal, akik nem csak a saját életüket, hanem a többi, ott közlekedő életét is veszélyeztetik. Hát mit mondjak, nem volt kellemes érzés ezeket a táblákat látni. Persze azért hazafelé jövet mégis csak találkoztam 3 felismerhetetlenségig beöltözött hiper-szuper motorossal, akik NEM hatvannal /sebességkorlátozás!/ mentek. Remélhetőleg ma délelőtt nem a halálba…  

A látogatások egyébként jól sikerültek. A lakásotthon egy kétszintes, szép nagy családi ház, ahhoz képest, hogy D-nek milyenek voltak az életkörülményei, ez egy palota. Jó meleg volt, a szobájuk aranyos /3 ágyas, de jelenleg csak ketten lakják/, fürdőszoba, külön mosóhelyiség, normális konyha, kisebb társalgó. Egy nagyon aranyos nevelővel sikerült összejönnöm, akivel egy kicsit el is beszélgettünk. Szóval pillanatnyilag megnyugtató a kislány helyzete. Tervezem, hogy az iskoláját is felkeresem, szeretném, ha ott is tisztában lennének azzal, hogy van a gyereknek „valakije” akire számítani lehet, ha valami megoldandó probléma adódik. Komlói is ott hagytam a nevem, telefonom, címem azzal, hogy hívjanak nyugodtan, ha netán valami miatt erre szükség lenne.

A Lilike fia – 8 éves – is elkezdett a pofácskáján őszülni – hiába, múlik az idő. Egyébként ugyanolyan aranyos, szertelen, vidám kutya, mint eddig volt. Szerencsére egészséges, nincs vele semmi baj. Nagyon jó helyre, kedves gazdihoz, nagy-kertes családi házba került ő is.

 
Gyorsan elmúlt a délelőtt – siettünk haza ebédelni, s alig hammolta be Lili az ebédet, máris mászott a helyére, s csukódtak le a szemei. Hiába, ennyi esemény egy délelőttre már sok volt. Most itt szuszog mellettem, s talán arról a ragyogó napsütésről álmodik, ami bearanyozta a mai délelőttünket.