Amikor a vágyak valóra válnak

Előre kell bocsátanom, nem „cicás” hanem „kutyás” vagyok. Életem első cicája, akit az egyik szomszédtól rábeszélésére fogadtam el – Grau – rövid nálam-tartózkodás után eltűnt. Gyönyörű, grafitszürke cica volt, de mivel volt kutyám – ráadásul épp egy kis fiatal kölyök, volt nekem elég gondom-dolgom vele. Nem akartam én macskát.  
Több év telt el csak kutyával, aztán a macskás barátnőm – aki a B.út környékének jólelkű macskavédője, rámbeszélte Schumit. Még fél éves se volt, amikor elütötte egy autó. Megint azt mondtam, nem kell nekem macska. Aztán egy újabb rábeszélésnek engedve 8 éve - ugyancsak ettől a macskás barátnőtől – hozzám került Bandi, a vörös kandúr. Ő volt 7 évig az én „tanuló-macskám”, rajta, vele-általa ismertem meg a macskák macskaságát, különbözőségüket a kutyáktól. /Ugyanis gyerekkoromban se volt cicánk, mert Édesanyám nem szerette…/  
No, Bandi tavaly húsvétkor súlyos szívbetegségben elhunyt. /Aki olvassa a blogot, tudja, kiről van szó./ Csoda volt, hogy megélte ezt a kort, mert őt kétszer is elütötte autó, az első műtéte 15 ezerbe került, a második csak 7-be…  
Újra azt mondtam, nem kell cica – hacsak…hacsak valaki nem talál egy Grau-szerű szürkeséget. A mintát, hogy milyen legyen, kirajzszögeztem az íróasztalomra:
 

Az egész család mozgósítva volt, a szürke macskák viszont eltűntek a föld színéről. Aztán jött Bercike, akit csak úgy becézek, hogy „Drágám” – mert hátra van még az ivartalanítása, ugyanis /azt hiszem már írtam róla/ fiúnak kaptam, de aztán kiderült, hogy lány és egy ivartalanítás ez esetben 15 ezer /egy fiúé „csak” 5 ezer/… Na jó. Van megint macska – láthattátok a képeket. És akkor tegnapelőtt este „találtak” nekem egy csodálatos szürkét. Aki ráadásul garantáltan fiú. Bevallom, csak 30mp-ig vacilláltam. Így hát beköltözött hozzánk Samu, a hamuszürke csoda….

 Az első nap elég izgalmas volt, mert Berci rettentően utálta az új kis jövevényt, hiába volt ő az okosabb/idősebb = 6 hónapos, a pici meg csak 2 hónapos./Vagy épp azért ? Nem nagyon ismerem a macskák lelkét.../ Mára alakult a helyzet. Íme a bizonyíték:

Amúgy meg a Lili egy csoda-kutya. Kétségtelen, a Samu is aranyosan viselkedett, egyet se fújt a kutyára, a macska is első perctől elfogadta az öreglányt. Így hát megszaporodott a család. Most már csak rá kell szoktatnom a macsokat arra, hogy megegyék azt, amit a Lili /hús+zöldség házilag készítve/. És érdekes módon úgy tűnik, a picivel e téren semmi baj nem lesz, a Berci a válogatós. Na de majd ha jönnek a nehéz idők… Nekem meg most már 3 főről kell gondoskodnom...