2008. október 18., szombat

Nebel = Fog = Köd



 Nem is tudom, mit mondjak, szeretem, vagy utálom a ködöt. Tán ez is, az is igaz. Ha pl. vezetnem kell, akkor kifejezetten irtózom tőle. Ha semmihez-nincs-kedvem-nap van, akkor kibújni se szeretek vackomból ködös időben. Ha viszont úgy ébredek, mint ma, hogy : Ó, itt az első igazi őszi köd – akkor az jó. Akkor kapom a fényképezőt és rohanok fotózni. Csupa víz a cipőm, nem számít. Csak mászkálok itt a kb. 600 m. t.sz.f. magasságon ide-oda és „természetesen” a hegyim ködét keresem. /Be kell valljam, sosem találtam még meg./ Ám néha mégis megérint valami a köd misztikumából: szeretek eljátszani a gondolattal, hogy két lépés múlva egészen más kép bukkan elém, mint ami /tudom/ valójában ott van. A köd beburkol mindent, mint valami csoda-puha anyag. Bár nem csak a rosszat, a jót is elrejti, mégis, vagy épp ezért /?/ van benne valami misztikusan izgalmas. Nem tudhatom, 100 m múlva mi vár rám ? Ma szép meglepetések vártak, íme néhány:





  . .Egyébként: A köd a levegő páratartamának egyik megjelenési formája, aminek hatására a vízszintes látótávolság 1 km alá csökken. A világ legködösebb helye a világóceán részét képező Grand Banks, a kanadai New-Foundland szigete mellett. A köd gyakori ott, mivel a Grand Banks a dél felé áramló, környezetéhez képest egyre hidegebb Labrador-áramlás és a délről érkező, sokkal melegebb Golf-áramlat találkozóhelye. A legködösebb szárazföldi terület a kaliforniai Point Reyes és a new-foundlandi, labradori Argentia település. Az egy évre jutó ködös napok száma mindkettőnél meghaladja a 200-at. /wiki/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése