Szóval az úgy volt/van, hogy megöregedtem. Ez ugyan természetes folyamat, de hogy közben le is lassulok és mindenféle nyavalyák is gyötörni kezdenek, miknek következtében egy napba feleannyi dolog elvégzése se fér bele, mint rég… hát nem először tapasztalom. És úgy látszik, még mindig valahol az agyam minden sejtjével nem vettem ezt tudomásul, mert néha bevállalok annyit, mint amennyit 10 évvel ezelőtt nevetve bírtam. Aztán csodálkozom, ha a szó szoros értelmében hulla fáradtan rogyok össze este, ám mindenféle fáradtság dacára nem tudok elaludni, s ha mégis, akkor meg hajnali ½ 3-kor felébredek. Amitől aztán a következő nap is kellőképp vacak lesz. És ez mehet így 3-4 napon által is. Most azonban megálljt parancsoltam magamnak.
Viszont, a lelkem nyugodt. A téli krumpli/hagyma olcsó volt, és jó minőségűnek néz ki. És akkor ez azt jelenti, hogy ebben a hónapban csak a tejért és a friss zöldségért kell a piacra mennem, - minden más itthon van. /Bocs, a tojásért 2 hetente megyek egy ismerőshöz – mert házit fogyasztok./ Na szóval jó érzés ez. Én megszoktam és szeretem az efféle biztonságot. /Hogy kiröhögne egy 30 éves, ha ezt olvasná – de szerencsére ez a veszély nem fenyeget…/ Holnap vasárnap, és úgy döntöttem, nem kezdek bele a takarításba, majd hétfőn, hiszen az előszobai dolgok a helyükön vannak, most már „csak” a takarítás vár rám. Meg kéne varrnom az előszoba szekrény függönyét is, de az is jövő heti feladat marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése